Itt-Ott, 1986 (19. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 3. szám
írta, nem ilyen mondatokat sugárzott az ő arca, megfakult és megporosodott. Kíváncsi vagyok a fiamra, tanult és emberesedett és beleszól a tegnapi vitába. A meneteléssel is úgy van, hogy a halottakról ne rosszat, de az élőknek valami mást. Amikor énekelsz (Csőrének) Amikor énekelsz, te csillagszemű asszony, varkocsodban az ég delel, szemedben sárga folt az alkony, amikor énekelsz, te hajladozó nádszál, hangodból tán az ég felel, sirályok úsznak árván, amikor énekelsz, életem fénye, ékes, virág leszel és fény leszel, akire már az ég les. A sárga (Krisztinának) A sárga ablak mögött a sárga függöny, a sárga arc mögött, hogy üljön, a sárga fán a sárga kéreg, a sárga köd üli a réteket, a sárga úton sárga lábak, a sárga sárkány sántikálgat. Amikor a fogaimat (In memóriám Lengyel József) Amikor a fogaimat verték ki és a talpamat ütötték bambuszbottal, rámszólt a pribék, hogy nyissam ki a számat, sósvizet nyeltem, vizelet volt. Hamarosan megtanultam fetrengeni a piszokban, vigyázzba állni a foglár előtt, megszámolni a rizsszemeket, csonttáaszottan gondolkodni a halálról. Hírül hozták, hogy a fiamat a vörösgárdisták kihajították az ablakon, megbénult az alsó teste és a feleségem meghalt. Most itt ülök és gondolkodom, előttem rizsszemek újból, a fiam tolókocsiján szikrázik a kerék, felgyújtaná a várost, milliókat hajtana a halálba. Megtehetném. Az én szavamra fordulna a kerék, az én katonáim teljesítenék a parancsot. Számolom a rizsszemeket, ültetni kellene még és aratni. Színtelen pelyvát szórjon a szél. Ne* fegyverrel (Harczy Józsefnek) Nem fegyverrel, testünkből emelünk falat, ha nem elég a Nagy Fal, százakban vagyunk és századokban, hittel, szorgalommal és akarattal, hogy ez a mi világunk, érte növekedtünk és pusztultunk, néha zivatarban, néha véresen, hajtva és vágva, de meg-nem-hajoltan, százaink és századaink az ember, a hegy, a víz és elveszel, ha ellenünk jössz, ezekben az iszonyatos és mindent-körül-ölelő habokban. Wuxi Wuxi és a három sziget áldjon, messziről jött idegen, aki kíváncsi, eléred-e a folyót és megmerülsz-e a habokban, úti-batyút kötök neked, hogy csodálkozz, nincs aranyam, csak a szívem ver sárgán, vidd, ha akarod, hűséges és kitartó, emlék lesz neked. Zas Lóránt (Kína, 1986. március) 43
