Itt-Ott, 1985 (18. évfolyam, 1-3. szám)
1985 / 2. szám
működtünk. Ehhez képest a fogadtatás nagyon pozitív és biztató volt, és várjuk az alkalmat, hogy nagyobb mértékben dolgozhassunk, s így nagyobb hatást érhessünk el. Ez anyagi kérdés. N.K.: Szerinted Sütő András drámáinak mi az emberi és a magyar üzenete, mondanivalója? B.J.: Szerintem a kettő elválaszthatatlan. Egy irodalmi mű annak a nyelvi—kulturális közösségnek a múltjából, jelenéből táplálkozik, amelyben létrejött. Természetesen az, hogy mennyire közvetlenül tükrözi — tükrözheti — az írás ezt a bizonyos múltat és jelent, az a hatalmi viszonyoktól is függ. Az erdélyi írók közül sokan rákényszerülnek az egyetemes kifejezésmódra és ez közvetlenebbül érthetővé teszi őket amerikaiak, ill. nyugatiak számára. Ezzel nem csak azt akarom mondani, hogy a kényszer szüli sokszor a legzseniálisabb megoldásokat, mert többről van szó. Az erdélyi magyar helyzetet úgy is lehet szemlélni, mint az egyetemes emberi helyzetnek egy szélsőséges, sajátos példáját, paradigmáját. Az erdélyi magyar helyzet éppen a szélsőségessége, intenzitása révén képes az egyetemeset szimbolizálni. N.K.: Hogyan? Tudnál erre konkrét példát adni? B.J.: Jó, hát vegyük például az ‘'identitás-krízis", az azonosság-válság problematikáját. A modern emberiség sok problémája nagyrészt onnan ered, hogy az ember elvesztette lába alól a talajt, nem tudja már magát fölismerni a világban. Kb. a múlt század közepe óta szinte minden szilárd nézet Istenről, az emberi természetről, a szociális szervezésről és a fizikai világegyetemről kétségbe vonhatóvá, olykor érvénytelenné vált. Az iparosodás és egyéb fejlődések, változások révén fölbomlott az a természetesnek tűnő hierarchia is, amelyet a középkorból örököltünk, s amelyben mindenki megtalálhatta a helyét. Megszakadt a közvetlen kapcsolatunk a múlttal. Ma egy elidegenedett állapotban találjuk magunkat, számkivetetten élünk egy olyan világban, amelyben még az óriási szociális-gazdasági apparátus is idegen számunkra, amely a mindennapi kenyerünket biztosítja. Tehát egy azonossági válság következett be az emberiség életében. Kos, az, ami egy általános kortünet a világban, Erdélyben a mindennapok kézzelfogható, közvetlen valósága, amelyet a magyarok a bőrükön tapasztalnak. Számukra ugyanis az azonosságuktól való megfosztás a hatalom közvetlen törekvése. Amikor tehát az erdélyi helyzet Sütő és Páskándi drámáiban — még akkor is, ha allegorikus módokon — kifejezést talál, ebben a művészi megnyilvánulásban a világ minden modern embere magára ismerhet. N.K.: Amit az erdélyi magyar valóságok ihlettek Sütő drámáiban, az az emberiség egyetemes, modern problémáira is fényt vethet? 26 1 '
