Itt-Ott, 1985 (18. évfolyam, 1-3. szám)
1985 / 2. szám
B.J.: Úgy gondolom, igen. Sütő drámáinak következetes témája az ember lázadása azok ellen a hatalmak ellen, amelyek egyéni azonosságát fenyegetik. A cselekmény a körül a pont körül forog, vagy oda vezet, ahol a hős nemet mond, még élete árán is, hogy megőrizze azonosságát. E drámákban a hó's megfosztódik minden menekvési lehetó'ségtó'l, szabad választása — és emberi mivoltának, önazonosságának megőrzése — már csak a nemetmondásra redukálódik. Onmegőrzés és halál — egyszerre. A diadalmas hó's a bitón, a csillag a máglyán. így ad Sütő' brilliáns drámai kifejezést az emberiség kortársi dilemmájának, ahogy Camus írja: az ember nem tudja föladni az értelméért való küzdelmet, bár tudja, hogy reménytelen. Ebben a reménytelen küzdelemben van emberi mivoltunk. N.K.: Páskándi Géza erdélyi valóság-ihlette darabjai is tartalmaznak egyetemes erdélyi élményt, felismerést, üzenetet? B.J.: Páskándi abszurdoid világában.... N.K.: Abszurdoid^ B.J.: Igen, így jellemzi Páskándi saját műveit. Tehát nem abszurd. Az abszurd drámák írói a világot mint olyant nyilvánítják abszurdnak. Ebben az abszurd világban a hős — az ember — nem lehet egyéb, mint egy tehetetlenül vergődő áldozat. Páskándi színmüveiben viszont az abszurditást maguk a vergődő emberek idézik elő. Ennek az abszurditás-teremtésnek Páskándinál legtöbbnyire a hatalom az eszköze, vagy okozója. Bár ezek a színdarabok is olyan környezetben jöttek létre — mint ahogy Sütőnél is mondtam — ahol a hatalmi viszonyok által direkt kontrollált magatartás mindennapos tünet, Páskándi drámai helyzetei az egyetemes modern ember metaforájaként is szolgálnak, hiszen mindenütt vannak burkoltabb, vagy nyíltabb, magatartást kontrolláló, abszurd viselkedést kreáló hatalmi viszonyok. Például A sor c. darabban, amelyet láttál előadásunkban, a végtelen sorbanállás egy olyan élet szimbóluma, amelyben irigyen haragszunk az előttünk állókra, miképpen az embereket egymással szembeállító bizalmatlanság aztan lehetővé teszi, hogy a hatalom manipulálja a védelem nélkül maradt embert. N.K.: Mik a további terveid7 B.J.: Még intenzívebben folytatni, amit eddig csináltam. A magyar kultúra megérdemli, hogy a nagyvilág jobban fölfigyeljen rá. Célom az, hogy ehhez a saját eszközeimmel hozzájáruljak.----27
