Itt-Ott, 1984 (17. évfolyam, 1-3. szám)
1984 / 2. szám
NÉPISME Dégh Lind* (Blooaington, IN)t "MIKOR A MAGYAROK CANADABA JÖTTEK-,." (Elhangzott az Indiana Egyetemen, 1982 októberében) Az elmúlt 15 év folyamán rendszeres terepkutatást folytattam különféle észak-amerikai magyar etnikai csoportok körében. Nem ugyanaz az érdeklődés vezetett ami a korábban divatos "immigrant folklore” kutatókat, akik az újvilágban megőrzött paraszti archaikumokat keresték nosztalgikusan, hanem az a szándék, hogy a magyar parasztemigráció különböző településein a tudatváltozás fázisait a generációk egymásutánjának folyamatában próbáljam megvizsgálni. Az évek során bejártán ÉNY Indiana nehézipari Vidékét (a Calumet Region városait: Garyt, East Chicagót és azok környékét), Kelet-Kanada néhány ipari központját, majd olyan mezőgazdasági területeket — a nyugat-kanadai síkságon és az Egyesült Államokban —, ahol az életformaváltozás nem ipari munkássá, hanem farmerré válást jelentett. Mindenütt választ kerestem arra, hogy hogyan látja magát és a maga közösségét az etnikus magyar, hogyan hasonlítja magát az óhazai magyarhoz, az amerikaihoz és más nemzeti kisebbségekhez, amelyekkel érintkezik. Igyekeztem felismerni a sztereotípiákat, szellemi és tárgyi szimbólumokat és emblémákat, amelyeket a magyarok hagyományoztak, létrehoztak, kifejlesztettek, eltorzítottak vagy alkotóan felhasználtak. A magyar sztereotípia elemeinek, mint megállapíthattam, eredete különböző és alkalmazása változó. Némelyik fokozatosan kristályosodott ki, és érvényessé vált az egész magyar-amerikai etnikumra, más pedig csak egyes lokális csoportok körében. Az ön-definíciós kép kialakításában döntő szerepe van az "óhaza" pozitív és negatív elemekből összetett elképzelésének. A megvizsgált anyag alapján különbséget kell tenni az össznemzeti magyar és a lokális-etnikai identitás között. A megkérdezettek két-három generáció távolságában is megkülönböztették a kettőt. A magyarok identitástudatát, s annak szimbólumait valójában csak történeti-generációs folyamatban lehet lemérni. Ezért egyrészt a Magyarországon született és iskolázott, másrészt az Amerikában született első és második generációt tekintettem vizsgálati alapnak. Két lényeges körülmény hatott rájuk döntőleg. Az egyik, hogy az USA a második világháború befejezéséig a bevándorlók gyors asszimi 1 álódását szorgalmazta és elnyomta az etnikai lojalitás megnyilvánulásait. A másik, hogy ennek ellentéteként, a "civil rights“ és különösképpen a "white ethnic" mozgalom ismét felélesztette a nemzetiségi öntudatot. Folk1 orisztikus-ku1 túráiis szempontból különös jelentősége volt a 200 éves évfordulónak, amely a nemzeti kisebbségek saját kultúrájának felélesztését és országos elismerését propagálta 1973-tól kezdve. Szakemberek rendszeres kutatásának eredményeként Washington 1976-ban hatalmas parádék keretében mutatta be a nemzetiségek válogatott, maguk által reprezentatívnek tekintett folklór kincseit. Ezt helyi versenyek előzték meg, amelyek arra buzdították a magyar és más nemzetiségi csoportokat, hogy elfelejtett hagyományaikat felélesszék, ápolják, sőt, ha nem volt mit újjáéleszteniük bizonytalan emlékekből, újat kreáljanak. Zsűrik szűrőin kér esz tül esve, a kiválasztott csoport népművészeti műsora mintegy szimbólumává vált az egyes nemzetiségnek, így az amerikai magyarság specifikus jegyeinek: dalainak, táncainak, népviseletének, díszítőművészetének és nem utolsósorban konyhaművészetének. A folklorizmusnak ez az intézményesítése 1976 óta jelentékenyen bátorította és szaporította a magyar népinek-nemzetinek deklarált, látványos, 30
