Itt-Ott, 1984 (17. évfolyam, 1-3. szám)

1984 / 1. szám

sás egyéb a gondviselés őrködésére bízott tárgyakat.

... Az esberek össze-vissza futkostak. Legjob isierősök észre sei vették egyiást, tulajdon bajukkal lévén elfoglalva, a nagy dúlt töiegben sindenki lagára volt hagyva, senki sei segített egysásnak.

Benn a városban azalatt házról-házra jártak az újon érkezők, szállást és seleget kérve a náloknál szosorúbb gazdáktól...

... Túl Szolnokon pedig a tovább senekvők szekerei futottak hosszú, szakadatlan sorban....

... Majd egész karavánok, gyalog, szegényes ruhában, legapadt tarisznyával, fegyveriűhelyek és felszerelések személyzete....

... Így volt az esztendő utolsó napján.

Az új év első napja csak folytatása e szoiorú képnek....

Windischgrätz teljesnek hitte győzelmét, s neki is látott a "pacifikálás" munkájának. Debrecen eleste csak idő kérdése volt már. Erdély persze kitartott még, Bem József vezetése alatt — és kitartott Görgey Artúr, aki hadtestével eltűnt valamerre észak felé. A kemény tél ellenére végigküzdötte magát a hegyvidéken, s diadalmasan ereszkedett le Kassára február 10-én, ahol Klapka csapataival egyesült. A magyar seregek ellentámadásba lendülnek. De már ekkor kialakul a végzetes ellentét Görgey és Kossuth között. Görgey legitimista, Kossuth már rég a republikánus eszmék híve; katonai szempontból sem ért a két vezér egyet egymással. Kossuth Dembinski Henriket, egy emigráns lengyel tábornokot, nevezi ki főparancsnokká, s ez pofoncsapást jelent Görgeynek; Dembinski ráadásul nem bizonyul kompetens tisztnek. Első kísérleténél majdnem megsemmisül derékhada, mire Görgey veszi át a vezetést. S megkezdődik az a hihetetlen hadjárat, mely a sír széléről visszatántorítja a magyar ügyet. Görgey egymás után foglalja vissza Szolnokot, Hatvant, Tápióbicskét, Isaszeget, Vácot, Nagysarlónál döntő csatát nyer, s felmenti Komáromot is. Windischgrátzet leváltják, de ez sem menti meg a császáriakat. Május végén már így jubilál Arany:

Fut a német, fenyeget a sarkával,

Fut a magyar, egyengeti tusával: Isaszegnél, Nagy-Sarlónál, meg arrább, Oti-veri kegyetlenül, mint marhát.

Buda-várban ott ül Henci kevélyen,

Pest városát ágyűztatja keményen;

Ha mondaná sem hinné, hogy megakad, Hogy a honvéd megmássza a falakat.

De a honvéd nem késik a dologgal, Megbirkózik ágyúkkal és falakkal;

Henci vitéz, ütött nektek az óra: Buda-várán leng a magyar zászlója.

De már hozzáteszi azt is, ami a dicsőség végét jelenti:

30