Itt-Ott, 1984 (17. évfolyam, 1-3. szám)
1984 / 1. szám
Most hadd jöjjön az a muszka, ha ráér, Lássa, hogyan harcolunk a hazáér; Lássa vlni a szabadság gyermekit, Kiket a hon szeretete felhevít. Bem serege már az év eleje óta össze-összetüz a havasaitóldről portyázó orosz egységekkel, melyeket az erdélyi szászok hivtak segítségül. De április 14-ikén a debreceni nagytemplomban Kossuthék kikiáltják a Habsburg dinasztia trónfosztását, Magyarország függetlenségét Ausztriától. Ez a lépés, ami a császári katonai kudarcokat követte, indokolttá tette azt, hogy az uralkodóház a fennálló európai rend megvédése érdekében nyíltan forduljon a cárhoz segi tségért. Május végén koordinált offenzlvát indítanak Magyarország szívébe. Nyugatról Haynau, az új osztrák főparancsnok támad 175,000 emberrel, északról s keletről pedig Paskjevics orosz herceg, 200,000 katonával. A magyar honvédség ereje ekkor már csupán 160,000-re rúg, de ez az erő sincs központosítva. Görgey, aki Bem mellett a magyar ügy egyetlen született stratégája, az összes magyar hadakat nyugat irányában akarja bevetni a két ellenség közül a gyengébbik ellen. Kossuth vacillál, óvatoskodik, s inkább a déli Tiszavidéken akar berendezkedni a végső védelemre, hogy szükség esetén biztosíthassa elvonulását török területre. Görgey, kedvét vesztve, északnak kanyarodik ismét, hogy aztán félkör alakban Arad felé nyomulhasson. Kossuth most sem bízik benne, s főparancsnokká ismét Dembinskit nevezi ki. Júniusban elesik Zsigárd, Pered, Győr, július elején — a vár kivételével — Komárom. A kormány ismét elhagyja Pestet és Szegedre menekül. Augusztus 2-án az oroszok beveszik Debrecent, 3-án Haynau elfoglalja Szegedet, s a kormány most Aradra menekül. Dembinskinek parancs szerint Arad felé kellett volna visszovonulnia, de ehelyett Temesvárnál megütközik az osztrák derékhaddal , s csúf vereséget szenved. A csata alatt Bem, aki közben kénytelen volt Erdélyt kiüríteni, átveszi Dembinskitől a vezetést, de megsebesül; nincs értelme a további ellenállásnak. Petőfi, aki közben a fejéregyházi csatában eltűnt, utolsó versében így írja le a véget, mostmár minden hősieskedés nélkül: Augusztus 10-én lemond Kossuth, a hatalmat Görgeyre ruházza, s az országot elhagyja. Görgeynek, legtehetségesebb katonánknak jut az a szerep, hogy a fegyverletételt elvégezze. Három nap múlva Világosnál megadja magát az Szörnyű idő, szörnyű idő! S a szörnyűség mindegyre nő. Talán az ég Megesküvék, Hogy a magyart kiirtja. Minden tagunkból vérezünk, Hogy is ne? villog ellenünk A fél világnak kardja. Egy szálig elveszünk-e mi? Vagy fog maradni valaki, Leírni e Vad fekete Időket a világnak? S ha lesz ember, ki megmarad, El tudja e gyászdolgokat Beszélni, mint valának? És ott elől a háború Csak a kisebb baj; szomorúbb Mi hátul áll, A döghalál. Be kijutott a részed Isten csapásiból, o hon, Folyvást arat határidőn Két kézzel az enyészet. S ha elbeszéli úgy, amint Megértük ezeket mi mind: Akad-e majd, Ki ennyi bajt Higgyen, hogy ez történet? És e beszédet nem veszi Egy őrült, rémülésteli, Zavart ész meséjének? 31
