Itt-Ott, 1984 (17. évfolyam, 1-3. szám)

1984 / 3. szám

Terhes nő a tükör előtt

A 82-cs Corvina laborban íródon

Bankó Ildikó Montreal

Napról-napra egyre inkább elefántnak érzem magam. Ha nem születik meg hamarosan, nem fogok az ajtón kiférni. Már az ágyból is csak úgy gurulok és a székből alig bírok felkelni.

De jó lesz, mikor végre megszületik a kicsi, már alig bírok várni. Már csak négy hét maradt, az orvos is azt mondta egészségesen fejlődik a baba. Nem is tudom mit csinálnék, ha elmebeteg lenne, mint Ciláé, vagy vak. . . jaj, de erre nem is akarok gondolni.

Jó lenne ha fiú jönne, mindigjó, ha az első fiú. Józsi is azt akar, bár nem mondja. Én is mindig fiútestvért akartam. Bár egy kislány sem baj. El is tudom képzelni, hogyan fog kinézni a kis tökmag az én kötényemben, mikor segít a konyhában. Majd engedem, hogy a saját kis kenyereit süsse, mint én is csináltam mikor kicsi voltam. Úgy szerettem anyuval a konyhában lenni.

Esténként majd olvasok neki szép meséket és kell még csendes zeneszalagokat venni. Azokat fogom lejátszani neki este dajkaként. Azt mondják, hogy a zenei tehetség ebben a fiatal gyermekkorban fejlődik ki.

Nem tudom szeretném-e, hogy zongoraművész legyen, vagy orvos. Józsi persze örülne, ha a kicsi is földműves lenne. Akkor lenne kire hagyja a ,,farm”-ot. Együtt mennének ki a földre dolgozni.

Gondolom, mégis megveszem azt a kis tömött medvét, olyan édes, nem tudok ellenállni. Talán csinálok egy mobilt lepkékkel. Egyszer láttam egy olyan gyerekszobát, amelynek falaira léggömbök voltak festve. Majd beszélek a Józsival. Egyszer már a falakat világos sárgára festhetné. Az olyan barátságos szín és egyébként is azt mondják, hogy élénk, világos színek jobban felkeltik a baba érdeklődését.

A keresztelőre jönnek anyuék. Ők is nagyon fognak örülni első unokájuknak. El fogják kényeztetni a kis taknyost. Már látom is, ahogy apu tanítja őt fényképezni. . .

24