Itt-Ott, 1983 (16. évfolyam, 1-3. szám)

1983 / 2. szám

L.Kovács Klára (Hackettstown, NJ):

SÚLYOS ÖRÖKSÉG

(Kései gondolatok Illyés Gyula költészetéről)

"hozom az emberszeretet súlyos örökségét"

EffiOBAlLOM

I. A szellem visszhangja (Invokáció) (Illyés Gyulának)

a tónál álltam a hold mint elhagyott vén csónak ringott a vízen

én beleszálltam hogy a gondolat ezüst gondolája elvigyen a túlsó part felé

hol hasztalan vártam csak nem jött a tihanyi echo a némaságtól gyászosan megborzongott a tó

azóta a szellem száz visszhangját zengi a lelkem

II. Az én jussom

Engedtessék meg nekem, hogy új szemek prizmáin át tekintsek most egy drága hagyatékra, melyet hús-vériziglen adott át apám, de melyet Illyés Gyula költészete kristályosított ki tudatomban. Olyan az ő költészete, mint a szellem nagy gyűjtőmedencéje, melybe testvér-folyókkéntömlenekaDuna-táj, Tisza-táj, Garammenti táj erős sodrású, izmos folyamai, továbbhömpölygetve az "Értől az óceánig" nagy üzenetét. így én is teljes jogú örököse vagyok annak az életműnek, mely a "szellemi haza" magasságába engem is felemelt, édesapának kijáró gesztussal.

Odaát Szlovákiában:

Illyés a Janics-könyv elé írott előszavában mélyrétegi élményt idézve a számbeli kisebbséget konok, bevehetetlen szellemi végvár minőségére emelte.

13