Itt-Ott, 1983 (16. évfolyam, 1-3. szám)
1983 / 1. szám
gyanis, hogy milyen az amerikai társadalom imedzse Magyarországról anno 1982. Még ennyinek sem tudunk itt eleget tenni — de azt mondanom sem kell, hogy az 1982-es pillanatkép csak elméletileg vizsgálható izoláltan. A gyakorlatban mind térben, mind időben sokkal távolabbra vezetnek a kikutatandó imedzs összetevői. Első lépésként azt kellene leszögeznünk, hogy milyen okokból, milyen céllal—szándékkal nyálunk a kérdéshez. Ha azért csupán, mert kisebbrendűségi komplexusunkból fakadó nemzeti hiúságunk arra késztet, hogy mint egy öregedő szépség, félve bár, de néha-néha mégis nagy tükörbe nézzünk, akkor én már ki is szálltam a játékból. Nem szeretem a siránkozást, főképp ha magyarországi lapokban olvasom, ha magyarországiaktól hallom. Nem osztom azt az általános véleményt, hogy történelmünk, sorsunk, szerencsétlenebb a másokénál. Nézzünk csak korul, mifolyik a világ számtalan pontján akárcsak ma, hogyan élnek-halnak, küzdenek-pusztulnak az emberek milliói, mielőtt telt poharunkba könnyeznénk. Mások meg sem értik önsajnálatunkat, s tán meg is vetnek érte. Nem igaz, hogy a magyar kis nép, hogy Magyarország jelentéktelen kis ország. Kapásból kiszámoltam, hogy kb. 400 millió ember él ma a jelenlegi, 1982-es Magyar Népköztársaságnál kisebb ország határain belül, vagy kisebb létszámú politikai nemzet kötelékében, ezekből vagy 90 millió Európában. íme a névsor, érdemes meghallgatni: Európában: Albánia, Ausztria, Belgium, Bulgária, Dánia, Finnország, Görögország, Hollandia, Írország, Izland, Liechtenstein, Luxemburg, Monaco, Norvégia, Portugália, San Marino, Svájc, Svédország,Ázsiában; Bahrein, Ceylon, Ciprus, Irák, Izrael, Jemen, Jordánia, Kambodzsa, Kuwait, Laosz, Libanon, Malaysia, Mongólia, Quatar, Szaud-Arábia, Szíria, Taiwan,- Afrikában: Angola, Burundi, Csád, Dahomey, Elefántcsontpart, Felső Volta, Gabon, Ghana, Guinea, Kamerun, Kongó, Lesotho, Libéria, Malawi, Malgasy, Mali, Mauritánia, Mozambique, Niger, Zimbabwe, Ruwanda, Sierra Leone, Szenegál, Szomália, Togó, Tunézia, Uganda, Zambia.- Latin-Amerikában: Costa Rica, Dominika, El Salvador, Guatemala, Haiti, Honduras, Kuba, Nicaragua, Panama, Bolívia, Chile, Ecuador, Paraguay, Uruguay, Venezuela,-Óceániában; Űj-Zéland, Űj-Guinea. Stb. A lista nem teljes. Ezeknek az országoknak a polgárai mit szóljanak, ha magunkat kicsinek, jelentéktelennek sírjuk el? Ezzel csak őket ütjük pofon! S ha a fentiekhez még hozzáadjuk azokat, akik Magyarországnál csak kissé nagyobb országban élnek, valamint azokat, akik valamilyen nagyobb kereten belül kisebbséget alkotnak, kiderül, hogy az emberiség nagyrészénél e tekintetben sokkal szerencsésebb helyzetben vagyunk. — Egyébként nem is őszinte a "kis nemzet vagyunk" örökös hangoztatása. Melyikünk irigyli a hindunak, nigériainak, egyiptominak, hogy "nagyobb" nemzetnek a fia? Mi még mindig a németekhez mérjük magunkat, ez pedig egészségtelen. Akkor sem érdekel nagyon imedzsünk kérdése, ha célunk kizárólag tudományos, ha csak azért akarjuk megmászni a magunkrakta hegyet, mert hát éppen ott áll előttünk. Közvetve lehet ennek haszna, de önmagában se értéke, se értelme nincs az ilyen vállalkozásnak, hacsak nincs publikálási viszketegségünk. Egyébként nem is hiszem, hogy a megadott formában jó tudományos téma. Engem az imedzs megvizsgálása csak akkor érdekel, ha praktikus okokból indul ki és pragmatikus célok megvalósítására irányul. A "marketing", a piackutatás szempontjából tartom fontosnak a kérdést. Bocsánat a vulgáris kifejezésért, de én a magyarság vigéce vagyok, a magyar nyelvvel, kultúrával, történelemmel házalok, s mondhatom, rossz a biznisz. Szeretnék megélni belőle, de nem tudok, s ezért kénytelen vagyok más portékát issíbolni, nagyobb kel etűt. S ez kár. Mert ami jó Éltető Lajosnak, az jó a cégnek, Hungary Inc.-nekis, és fordítva. S mindkettőnk előtt főleg az imedzs hiánya vagy silánysága teszi be az ajtót. 28
