Itt-Ott, 1983 (16. évfolyam, 1-3. szám)
1983 / 1. szám
szágon 1956-ban október 23-a előtt és után, hogy a forradalom mit akart, hogy mi volt az a függetlenségi vágy, szabadságvágy, semlegességvágy és demokráciavágy, ami kifejezést nyert, és hogyan törte le azt egy nagyhatalom; a Szovjetunió. Mert ahogy lehetetlen állapot lenne az, hogy 1849. október 6-ról ne lehetne tudni, hogy 1848 márciusi ifjúiról ne lehetne tudni, ugyanolyan lehetetlen az, hogy Nagy Imréről és az 1956-os magyar forradalomról ne lehessen igazat mondani. Ezt előbbutóbb bővebben, részletesebben is meg kell majd tárgyaljuk. Ez a problémakör nem tartozik az anyanyelvi konferencia témakeretei közé, nem lehet mindent egy konferencián megtárgyalni. De fontos, hogy ezt a kérdést is felvegyük megtárgyalni való közös gondjaink listájára. Hogy az otthonunkkal, Magyarországgal, az ottaniértelmiségiekkel, kollégáinkkal és bárkivel erről nyugodtan, politikai indulatok és korlátozások nélkül, emberséggel, tisztességgel tudjunk szót érteni, szót váltani. KF Gondolom, nem mindenki értett egyet veled ? NK Természetesen nem. KF Megállapodtatok abban, hogy nem értetek egyet. NK Igen. Az egész konferenciát áthatja egy olyan érzület, és ez is jó, hogy idáig el tudtunk jutni mi emberek egymással és különösen mi magyarok egymással, hogy azt keressük, ami bennünket összeköt, nem azt, ami elválaszt. Ez a kérdés minket elválaszt, tehátnemittés most tárgyalunk erről, mert különben mást sem tudnánk elintézni. A konferencián azt keressük, ami bennünket összeköt és megegyezünk abban, hogy miben nem tudunk egyetérteni. Aztán, amiben egyet tudunk érteni, azt közösen munkáljuk. Mert ez nagyon fontos a jövőnk alkotása szempontjából. KF Ügy tudom, hogy a konferencián kívül voltak másutt is megbeszélések, így például a Jelenkor szerkesztőségében is, ugye? PS A Jelenkor szerkesztőségében való megbeszélés tulajdonképpen benne volt a konferencia programjában. Az irodalmi szekció egyik ülését hirdették meg oda. A Jelenkor szerkesztőségében 50-60 ember zsúfolódott össze, szóval a leglátogatottabb szekció volt azon a délutánon. Ott is felmerültek az irodalmi vonatkozású kérdések, tehát hogy megkaphatja-e például a Jelenkor szerkesztősége a kinti kiadványokat, és ha nem, hát akkor hogyan lehet ezen segíteni? Meg az is, hogy közölnek-e a jövőben a kinti írók munkáiból többször, mint eddig? Ami a folyóiratokat illeti, a kinti írók közlése már elég szépen megindult. Találkoztunk a Mozgó Világ szerkesztőivel is; ők is hajlandók vállalni a nyugati magyar irodalom közlését. KF De ha nem jár nekik nyugati magyar folyóirat, akkor honnan ismerhetik meg a közlendő irodalmat? PS Előszöris; hozzájuthatnak, ha egyelőre nyilvánvalóan csak úgy is, ahogy az előbb beszéltünk róla, vagyis személyes poggyászként. Másodszor meg: nem arról van szó, hogy másodközléseket végezzenek, hanem hogy eredeti kéziratokat küldjenek nekik a nyugati magyar írók. Ne sajnálják a postabélyeget! A küldött kéziratokat az otthoni folyóiratok meg fogják kapni. Hogy minden kézirat megjelenik-e, azt természetesen nem lehet garantálni, de mind több és több jelenik meg. 22
