Itt-Ott, 1983 (16. évfolyam, 1-3. szám)
1983 / 1. szám
NK Az viszont, hogy egy szerkesztőségnek járhat, vagy nem járhat az Űj Látóhatár és az Irodalmi Újság, az kizárólag hatalmi kérdés. Egy telefonba kerül a hatalomnak, hogy engedélyt adjon arra, hogy járhasson. Részünkről és az otthoni szerkesztők és írók részéről úgy gondoljuk, jogos elvárás az, hogy ne álljon közénk egy másfajta, nem irodalmi, vagy nem kulturális akarat, amikor arról van szó, hogy mi pedig szeretnénk kommunikálni egymással. Úgy, hogy amit én írok, o elolvashassa, és azt, amit o ír, azt én elolvashassam. Ez természetes. Ezt a természetes folyamatot szeretnénk mások agyában is természetesnek tudni. Igaz, hogy kéziratokat küldhetünk, de honnan tudja például az Alföld, a Jelenkor, vagy a Tiszatáj szerkesztősége azt, hogy még kitől érdemes kéziratot kérni, mert hiszen egy folyóirat az irodalom-szervező is. És honnan tudhatja, hogy kitől milyen írások jelentek meg ezideig, ha nem olvashatja el az eddig megjelent írásokat, mert hiszen nem járhat neki egyik nyugati magyar folyóirat sem. Még jó, ha a környező országokbéli magyar folyóiratokat meg tudják szerezni. KT A vita alapján te fel tudod tételezni, hogy ezentúl a Jelenkor elő fog fizetni az Irodalmi Újságra és a többi arra érdemes nyugati magyar folyóiratra? NK Hát, hogy elő fog-e fizetni, azt nem tudom, de hogy beengedik-e hozzá, erről előbbutóbb valamilyen döntésnek születnie kell. Remélem, hogy akik hozzánk hasonlóan gondolkodnak, oda tudnak majd hatni, hogy helyreállhat természetes kommunikációnk. KF A jelenlevő magyarországi írók ezt a kérdést magukévá tették, illetve helyeseltek nektek ? NK Hogyne. És nemcsak a jelenlevők. Meglátogattam Illyés Gyulát, vele is beszélgettem, nemcsak ezekről a kérdésekről, más kérdésekről is, és több íróval, költővel, a kulturális és tudományos élet sok felelős emberével. Az anyanyelvi konferenciát követte augusztusban a Hungarológiai Kongresszus, amin szintén sok országból vettek részt magyar tudósok, egyetemi tanárok, történészek, nyelvészek, irodalmárok és mások. Ez a kérdés bennük is állandóan elevenen él mint probléma és gond a sok többi megoldandó feladat mellett. KF Ügy hallottam, volt egy incidens-féle a Jelenkor szerkesztőségében. Erről is beszélnél ? NK Néhány kérdésben erősen szembenálló vélemények kerültek kifejezésre. Én megkérdeztem, hogy járnak-e a szerkesztőségnek anyugati magyar folyóiratok, például az Új Látóhatár és az Irodalmi Újság. Mikor nemleges választ kaptam, megkérdeztem, hogy hogyan reméljük előbbre vinni egymás számontartásának ügyét, ha el sem olvashatjuk egymás írásait? Volt ezzel szemben aki azt az óhaját fejtette ki, hogy erről ne essék szó, mert szerinte ez nem az anyanyelvi konferenciához tartozik, sőt olyan is volt, aki kirohanásokat intézett a szabad kommunikáció szorgalmazóiellen, mondván, hogy ez egy "parttalan", "ellenzékieskedő" hangvétel. Jelenlévő magyarországi irodalmár, író és történész kollégáink viszont velünk együtt határozott kifejezést adtak annak a véleményüknek, hogy jogos igény az, hogy egymás írásait, kiadványait korlátozások nélkül megkaphassuk. KT Károly, hallottam, hogy kritizáltál néhány olyan jelenséget is, ami magyarországi 23
