Itt-Ott, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 1. szám
Cseh Tibor (Midland Park, NJ); MAG YARSÄGTUDA TI KISKÁTÉ (Részletek a szerző Penedói töprengések c. kiadásra készülő könyvéből) Minden ajak, melyről lepusztul a magyar sző, minden csepp kiöntött magyar vér, feltámadás nélküli halált jelent a magyarság számára. Szabó Dezső; Kis nemzetek sorsa. Marseilles, 1924 Az "Örökkévalóságfelé" c. elmélkedésemben (ITT-OTT 14.4, 12-16) a Magyar Baráti Közösségbe tömörült maroknyi külföldi magyarság filozófiai értékrendszerét elemeztem. Ennek az értékrendszernek metafizikai alapjait a megmaradás igényében jelöltem meg, mely minden élőlényre jellemző természeti törvény. Nevezik fajfenntartási ösztönnek is. (Ez utóbbi fogalmat Darwin vezette be a tudományos szóhasználatba.) A mi közösségi megmaradási igényünk magyarságunkhoz kapcsolódik. Meg akarjuk tartani magyarságunkat, nem mint munka utáni, vagy vasárnapi hobbyt, hanem mint emberi tartásunk gerincét. Át is akarjuk adni megtartott szellemi örökségünket. Ebben különbözünk mi minden egyes külföldi csoporttól, egyesüléstől, emigráns szervezetektől, beleértve egyházainkat is, melyekben — sajnos — az egyetemes keresztény érdekek a magyarság külföldi megmaradásának érdekeivel nem azonosak. Eszményeinket legjobban a cserkészmozgalom közelíti meg. Mi azonban közösségi politikánkat a hosszútávú megmaradás igényének rendeltük alá. Ezért nem folytatunk csirkepöröket a jelenkori magyar hatóságokkal (mindaddig, míg e hatóságok a magyarság érdekeit nem sértik), mert igényünk messze túlmegy az emigráns sajtó vállveregetésén. Mi makacsul és rendületlenül a külföldi magyar megmaradás törvényeit szolgáljuk. Itt térünk el a cserkészettől, melynek döntéseit e téren nem a megmaradás elsőrendű érdekei, hanem — sokszor szinte tudatalatti — jobboldali és klerikális ösztönök igazgatják. Magyarságunkat a társadalmi, politikai, ideológiai és felekezeti vasfüggönyök szintje fölé emeltük. Ezért nem dogmák és az ideológiák, hanem a lelkiség és tettek a mércénk. Lelkűnkből nem romantikus ábrándozás, vagy naív értelmiségi játék miatt építettünk hidakat a magyarságot Trianonnál jobban megcsonkító 1 e 1 ki és ideológiai szakadékok fölé, hanem nagytávlatú történelmi felelősség és felkészültség tudatában. Mi készen vagyunk arra, hogy bárkivel leüljünk beszélgetni, akiben akárcsak egy körömfeketényi szeretet, vagy féltés van a magyarság iránt. S ha még ez sincs, megpróbáljuk elültetni a szívébe. Sem a befogadó országok felé, sem hazafelé nem hordozunk kalózlobobó alatt rejtegetett csempészárut, hanem hozzuk a lét végső kérdéseivel küszködő szellem emberi méltósággal, emelt fővel hordott büszke ajándékát. Szabó Dezső egész látóhatárát kitágítottuk a Kárpát-medencén túl az egész földgolyóra. S körbejártatva tekintetünket, amikor hazafelé pillantunk — mint a zsidók Jeruzsálem, vagy az arabok Mekka felé —, nézésünkben a messzeségből való látás a magyarság önelemzéséhez sajátos, új perspektívát ad, mely az értékek új besorolási rendjét eredményezi. Ezt a látást semmilyen belső, hazai szellemi erőfeszítés nem tudja pótolni a történelmi magyarság számára, még leg8
