Itt-Ott, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 1. szám

jobb otthoni íróinkat és gondolkodóinkat is beleértve. Látásunk ugyanis nemcsak magyarságunkhoz való hűségünknek, hanem nézőpontunknak is az eredménye. Mi itt vagyunk — az otthoniak ott. Ezért folyóiratunk címe egyúttal filozófiánk magja is. Ezzel a gondolkodásmóddal kiirtottuk önmagunkból az emigráns lelkűiét pesszimista melankóliáját, mely azzal ostorozza önmagát, hogy egy nemzedéken belül úgyis beolvadunk. Mi elhajítottuk az emigráns lelkiség koloncát, szembenéztünk a kettős húség problémájával és vállaltuk azt. Ezért vagyunk derűsek; megtaláltuk létezésünk értelmét, nem vagyunk gyökértelenek.

Számunkra tökéletesen közömbös, hogy jobb- vagy baloldalinak ítélnek-e meg bennünket kritikusaink, vagy ellenfeleink. Ez csupán attól függ, hogy a kritikus — vagy a fölöttünk pálcát törő, akár jobboldali, akár baloldali beidegződésű magyar testvérünk — honnan, milyen előítéletek karámjából szemlél bennünket. Mi sem jobboldaliak, sem baloldaliak nem vagyunk . Semmiféle politikai és ideológiai elkötelezettségünk nincsen. Lábunk alatt túl mélyre nőtt az ideológiák áldozatainak csont- és hamurétege a történelem humuszában, ezért az ideológiáktól fertőtlenítettük agyrekeszeinket.

Belefáradtunk abba, hogy elcsépelt, agyonkoptatott frázisok bozótjában kell, hogy végigvegetáljuk életünket. De félreértés ne essék! Nem becsüljük le a szó, az ige értékét, e fogalom teljes ősi magyar kizengésében.

A szó; köt.

Ezért létezésünknek olyan szintű szentsége a magyar szó, mint a zsidóknak a Tóra, melyet nemzedékek láncolata őrzött és másolt évezredeken át, makacs hűséggel áthidalva zordon korszakokat, amikor az igét már csak a papi rend értette. Mi a magyar Baráti Közösség papi rendjének kinevelésére törekszünk, hogy nemzedékek sorozatán át mindig legyen néhány tisztán gondolkodó és hívő lélek, hogy megvédhessék a magyarság érdekeit eljövendő századok zivataraiban. Látomásunkban a szétszórtság nem szigetvilág, nem apróbb-nagyobb sündisznóállások szövevénye. Ezt csak azok látják így, akik nem tudnak a valóság helyett annál jobbat álmodni. Mi nemcsak megálmodjuk a jobbat, de meg is valósítjuk. Hogy törött lélek nélkül, teljes értékű emberként élhessünk, a mi számunkra a szétszórtság a magyarság mai történelmi életformája, tér-idő folytonossága, melybe a negyedik dimenzió — az idő — elválaszthatatlanul beletartozik. S az idő a történelem furcsa, nagy, kontroverziális folyója, mely visszafelé folyik; a múlt felé. Ami tegnap még holnapnak—vagyis jövőnek —tűnt, holnaputánra már belefolyt a múlt tengerébe. A realitás kopár, karszti sziklájába eresztve gyökerünket, alap-eva-ngéliumunk Ady igéje;

Hát népét Hadúr is szétszórja: Szigoruabb istenek ezt így szokták, Miként egy régi, bánatos erdélyi Prédikátor írásba rótta Keresvén zsidókkal atyafiságunk.

Adyt mi a magyarság legnagyobb prófétájának tartjuk. S a mi számunkra a magyar prófe'ták Isten küldöttei a magyarság számára, miként az ószövetségi próféták a zsidó nép számára.

9