Itt-Ott, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 2. szám
tének, élete derekán megelőzte szeretett apját a lantján oly sokszor pengetett végzetes magyar halálvívédásban .... Nem volna teljes kedves barátom, Gyékényesi Györgyről valé megemlékezésem, ha nem közölném itt szészerint 1956 november 25-én kelt dokumentáciés levelének tartalmát; Kedves Lajosom! — A különös esemény, mely az frégéphez ültetett, hogy e pár sort megírjam, az, hogy a már hihetetlennek látszott álom, a keresztény magyar lap valóságnak Ígérkezik a közeljövőben. A Co. igazgatóságának tervei szerint december hó első felében egy bemutatkozó szám jelenne meg s karácsonykor megindulna a SZABAD MAGYARSÁG című lap folyamatos kibocsátása. Ügy érzem nem nagyon kell argumentálnom amellett, hogy mily nagy szükség lett volna már eddig is a magyar gondolkozásnak megfelelő sajtóorgánumra, most azonban, mikor a dicsőséges, de egyben tragikus hazai események folytán honfitársaink ezrei kerülnek ismét a világ országűtjára, nem lehet közömbös számunkra, hogy a szükséges testi ellátás mellett milyen szellemi táplálékban részesülhetnek idegenben. Szomorú volna, ha a Népszava-Szabadságbürökleve, vagy akár a Vasárnap kegyes gyógyírja várna rájuk csupán, mert akkor hamarosan elsorvadna a nagy szándék, mely a világraszóló tettre sarkalta őket. Az eseménnyel kapcsolatban szeretettel kérlek Téged arra, hogy hagyj fel a pusztán befelé néző szellemi élettel, ragadd meg azt a tollat, melyet otthon is olyan nagy ihlettel forgattál s adj néhány gondolatot Te is az amerikai magyarság közös szellemi kincséhez. A szerkesztőség is meg fog keresni Téged ebben az ügyben. Ismételten kérlek, ne maradj parlagon. Téma van elég! Annyit tettek s tesznek ma otthon, hogy arról eleget írni mostanában aligha lehet! Baráti szeretettel köszöntelek Téged s Szeretteidet: Gyurka Kató, az özvegyen maradt széplelku asszony, saz apa nélkül maradt gyermekek mélységes fájdalmában baráti szívvel osztozom. Non omnis moriar, vallom Gyurkával. —id. Éltető Lajos 19
