Itt-Ott, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 2. szám
OKTÓBER HUSZONHÁROM |Alábbiakban közöljük a budapesti TIT által kiadott és terjesztett előadói segédanyag szövegének második részét, ami Útmutatóul szolgált a 25. évfordulóra való megemlékezések, előadások megfogalmazásánál-megszerkesztésénél Magyarországon. Ügy véltük, hasznos olvasmány lesz minden értelmes olvasónk számára, de nyelvészeink-stilisztáink különös figyelmébe ajánljuk. — Októberi témájú dokumentációs-sorozatunkat folytatjuk. | A NÉPHATALOM VÉDELMÉBEN H 2. Kétfrontos harcban A szocialista konszolidáció megteremtésének folyamatában fontos szerepet töltött be a kétfrontos harc. A történeti tapasztalatok arra mutattak, hogy a Gerő Ernő által meghirdetett "tiszta lap" politikája — amely 1956 nyarán fátylat kívánt borítani a múlt szektás és dogmatikus torzításaira —, a revizionizmus és az ellenforradalmi eszmerendszer térhódításának kedvezett. A konszolidáció folyamatában kulcsfontosságú kétfrontos harc a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány és az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága állásfoglalásai, intézkedései révén valósult meg. A politikai és az állami vezetés mind személyi tekintetben, mind a politikai platform vonatkozásában a szektás-dogmatikus és revizionista nézetekkel, az erre épülő gyakorlattal való következetes szakításra és elemzésre összpontosította a figyelmét. A kétfrontos harc folyamatában egyúttal szembe kellett fordulni azokkal a téves nézetekkel is, amelyek valamiféle "rákosista restaurációról" beszéltek. A kétfrontos harc folyamatában már az első naptól jelentkezett az a tendencia, hogy az MSZMP nem csupán a revizionista és szektás-dogmatikus nézetekkel való szembefordulásra, az erre épülő gyakorlattal való szakításra fordított nagy figyelmet, hanem ezzel párhuzamosan a pozitív válaszokat, programokat és az előremutató konkrét intézkedéseket is figyelembe véve a szektarianizmus, a dogmatizmus és az ellenforradalmi nézetek maradványai ellen irányult. A revizionizmus elleni küzdelem is kibontakozott, azonban a Nagy Imre csoport tetteinek egyrészére csak 1957-1958 folyamán derült fény, és ez kezdetben számos ponton gátolta a sokoldalú elemzés és bírálat lehetőségeit. A kétfrontos harc során sikerült biztosítani a párt elvi, politikai és szervezeti egységét, vezető szerepét az állami és a társadalmi életben. Ennek érdekében a kétfrontos harcnak át kellett hatnia a párt egész politikáját, minden tettét, döntését, tehát ez nem csupán a politika egyik elve lett, hanem az összpolitikát átható gyakorlat alaptétele. A küzdelem sikerének elsőrendű záloga volt, hogy a párt helytálló választ tudott adni a kor kérdéseire, képesnek bizonyult a szocialista építés soronlévő feladatainak a megoldására, megalapozott távlatokkal rendelkezett. A kétfrontos harc megvalósításának módszerei — beleértve a szervezeti intézkedéseket is — a politikai helyzet alakulásával együtt változtak. A revizionista csoport nézeteinek a gyökerei 1947-48-ra nyúltak vissza, és 1956 őszén kerültek nyíltan teljeskörű népszerűsítésre és gyakorlati megvalósításra. A Nagy Imre nevével fémjelzett revizionista teóriák abból táplálkoztak, hogy álláspontja szerint a szocializmushoz nemcsak társadalmi forradalom útján lehet eljutni, hanem evolúciós mód-20
