Itt-Ott, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 2. szám
amely út fel, az Istenhez vezet. De bárhol lesz is lelkünk új hazája, a gazdag-pénz ott voksot nem vehet, elítéltetni ártatlant halálra. E méreggel telt pohár a kezemben jelképezze most előttetek egyben a népuralom haldoklását is. Erkölcseiben egy nép, ha megromolt, s önkormányzatára képtelenné vált, nyakába veszi a zsarnoki igát. Periklész népe sem az már, aki volt, nincs is már Athénnek virtusos fia, meghalt a régi, szép demokrácia! Űj elveken épült, új alkotmány kell! — sokat beszélgettünk együtt mi réla —, a bölcsek-vezette új respublikát, itt az ideje, váltsátok valéra. Respublikát, hol a tudomány trénol ideákon nevelt, művelt nép felett; respublikát, hol erény és igazság, testi-lelki épség lesz ismét az érték az erkölcs-megronto, szennyes pénz helyett; hol nincs vett tanú, ki hamisan beszél, nincs pártosság-szülte diszharmónia, a népek a szénák újra hinni mernek, vége lesz az örök perpatvarnak, pernek, és önzés helyett a közjó lesz a cél. "Egymással egymásért" — legyen a mottója az athéni művelt, szabad embernek. — Valaki most a börtönajtó előtt a belépést tiltó öreg porkolábbal, rikácsoló hangon, jogáért perel . . . s hogy ne háborgassa a Xantippé nyelve; Szókratész a mérget sietve lenyelte .... id. Éltető Lajos Portland, 1982 14
