Itt-Ott, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 2. szám
AZ ISTEN ARCA NÉZ LE RÁNK Bőjtös László (Cleveland. OH): ÜNNEPI BESZÉD (Elhangzott 1981 március 15-én, a csikágói cserkészünnepélyen) Tisztelt ünneplő Közönség, Magyar Testvéreim, Fiatal Barátaim! — Az előttem beszélők ékesenhoztákközénk 1848 eseményei összefüggésének történetét. A tárgyi felsorolásokon felül, lelki közösségbe emeltek bennünket azzal a belső szellemmel, ami 1848 népét, ifjúságát áthatotta. 133 évvel ezelőtt volt mindez és azóta hagyományszerűen, évről-évre megemlékezünk március 15-ikéről. Egy ilyen újabb ünneplés alkalmával mindannyiunk emlékén végigvonul a múltbeli ünneplések egy-egy mozzanata. Kitűztük a piros-fehér-zöld kokárdát, végighallgattunk egy-két beszédet, elhelyeztük a nemzetiszalagos zöld babérkoszorút Petőfi szobránál, vagy ha az nem volt, az országzászlénál, a hősök emlékművénél. Egy évvel később azután kicseréltük a kifakultat újabbal és így vált évi kétórás eseménnyé, hagyománnyá nemzeti történelmünk e nagy évfordulója. Első erdélyi utam kapcsán, 1972 nyarán, a fehéregyházi új Petőfi szobor és a közelében levő honvédtiszti emlékmű talapzatán nem találtam formális, szalagos koszorút. Találtam viszont nyomait a százával odarakott kis, maroknyi vadvirágcsokroknak. A szárazak fölé naponként odakerült friss virágok megtanítottak a szokás, a hagyomány és a mindennapi lelki igény közti különbségre. Mert szép a hagyomány, ha egy esemény évi emlékigényével a többi fölé emelkedik, de ugyanakkor veszélyes is ez, ha megreked ebbe az időleges keretbe. Nem ér az a vallásosság semmit, ami nagy ünneptől nagy ünnepig tart, de még a vasárnaptól vasárnapig tartó sem. A mi mostani márciusi szellemidézésünknek is kovásszá kell válni mindennapi életünk magyarságtudatában. Tisztelt ünneplő közönség, fiatal barátaim! Van valami csodálatosan elkötelező abban, hogy itt a világ ez oldalán, Csikágóban, földrésznyi távolságra a fizikai értelemben vett Magyar Hazától, máicius 15-ikétünnepiünk. Márciust idézték előttem azok a fiatalok, akik talán közvetlen élménykapcsolatban sohasem voltak azzal a földdel, ahol az eseménytörténet, magyar történelmünk lejátszódott. Itt vannak a náluknál még fiatalabbak, akiket a szülői gondoskodás, a cserkészi rend hozott el. Higyjétek el, amit mi át akarunk adni nektek, az nem egy önző rátokerőszakolása a mi hitünknek, hanem egy nagyonis ismert emberi igény tudatosítása. Iskoláitokban naponként tanuljátok az amerikai történelmet. Ha ebből csak annyit jegyeztek meg, ami ezt az országot létre hozta, mégpedig az emberi szabadság Isten-adta igényét, akkor eljutottatok a magyar történelem lényegéhez is. A különbség az, hogy nekünk magyaroknak azért újra és újra meg kellett és kell harcolnunk. Ebben a harcban szenvedtünk, de nemesedtünk is. Ez hozta ki belőlünk azokat az értékeket, amire a világ felfigyelt. Ez adta azt a többletet, amit kötelességünk számon tartani, mindennapi életünkben velünkjáróvá tenni. Ahogy említettétek, 1848 tavaszán Európa egyik szélétől a másikig zengett a szó; "népszabadság." Igen, elért bennünket is. Mi sem akartunk többet, mint mások, de mi mégis, magyar módra, tovább mentünk. A prágai és bécsi forradalom elnyomása után 7
