Itt-Ott, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 1. szám
Mire üssek még pohárt? Asszonyi hűségre ? Barátság-, polgár-erény-, Vagy mi más egyébre? Hiszen ezek közöttünk Vannak kelendőben . Tudj' Isten, mi minden nincs, Ez áj esztendőben! Arany János, "Alkalmivers" PUPA FÜíffiTISIBÍIL Gyermekkoromban szerettem utazni, a repülésbe pedig az első felszállásra úgy beleszerettem, hogy magam is kipróbáltam a repülővezetést. De aztán elröppentek a szabadságévei, s az utazás passzióból fárasztó rohanássá vált. A repülőgép sem a szerelem tárgya számomra többé, csupán eszköz arra, hogy a lehető leggyorsabban eljuthassak az Á pontról a B pontra. A repülést unom, a reptereket meg egyenesen utálom. Most mégis szívesen repülök át az amerikai kontinensen. Barátaim, Közösségünk kelet-amerikai tagjai "dobták össze" a jegyre a pénzt. Nem előadni hívtak meg, nem gyűlésre (bár persze gyűltünk is), nem "hivatalosan, " az MBK pénzén. Csak úgy. Hát így még nem jártam New York környékén, de egyébként sem, barátim. Kedvesebb ajándékot nemigen adhattatok volna. Nem a jegyet értem, a repülést pláne nem. Hanem hogy látni akartatok. Csak úgy. Ezért a csakúgyért: kösz, külön-külön és együttvéve mindnyájatoknak! * * * Rendszerint elég az embernek a maga baja, a máséra ritkán jut erő, idő. Most azonban, úgy éreztük, tőlünk is megkíván egy kis szolidaritást a szenvedő lengyel testvérnép. Ki is vonulta portlandi MBK szerény képviselete (három felnőtt, három gyerek, a háromszínű lobogóval összesen heten) a meghirdetett helyre, a lengyel testvért vigasztalandó. Rajtunk kívül hasonló erővel léptek fel az ukránok, a csehek, meg a horvátok (ők azonban nem a lengyelek mellett, hanem most is a szerbek ellen tüntettek). Aztán voltak kötőjeletlen amerikaiak, és persze lengyelek is — talán százan. Portlandban, ahol ők az egyik legerősebb nemzetiségi csoport, ahol több egyházuk, klubjuk van! Nem értettem. Igaz, hideg volt, esett az eső, az esemény nem volt jól beharangozva, de mégis. Csak az vigasztalt, hogy az ellentüntetők még kevesebben voltak; négy vöröszászlós ifjúkommunista, aki az amerikai imperialisták ellen osztogatott röpcédulát. (Érthető, hogy a "lengyel" oldalon ezen többen felbőszültek, de a röpcédulán nemcsak az állt, hogy az USA hagyjon békét Lengyelországnak, Nicaraguának és El Salvadornak, hanem az is, hogy a Szovjetunió ugyanakkor kotródjék ki Afganisztánból és Kelet-Európából, s hogy igazi béke csak a munkásosztály nemzetközi összefogásától várható. Szegény csórók!) Aztán jött a szósz, angolul, lengyelül. Ivancie polgármester, akinek az apja még az Ivanfeié névre hallgatott, megdorgálta a Szovjetuniót, hogy Jugoszláviát (!) és Lengyelországot bekebelezte. De mint jó amerikai politikus arra már nem tért ki, ha tudta, hogy ehhez az Egyesült Államoknak is volt és van valamicske köze. Utána az AFL-CIO szak4