Itt-Ott, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 1. szám

ütemének mesterséges és megalapozatlan gyorsítása a munkásosztály és a parasztság szö­vetségének lazulását idézte elő. Az állami, a társadalmi és a gazdasági élet irányításában egyaránt túlzott — bürokratikus — centralizmus érvényesült. A pártélet lenini elvei és normái háttérbe szorultak, a demokratikus centralizmus és a kollektív vezetés nem való­sult meg. A munkásosztály és a dolgozó tömegek bizalma az MDP és annak politikai irányvonala iránt a szocialista építés első eredményeinek hatására erősödött, azonban a politikai hibák és tévedések jelentkezése, ezek érvényesülése a napi gyakorlati munkában a pozitív légkört fokozatosan elhalványította. Az MDP Központi Vezetősége 1953. júniusi ülése megvizsgálta a szocialista építés magyarországi tapasztalatait, módosította a párt politikai irányvonalát és megtette az első lépéseket az elkövetett hibák és torzulások feltárásában, továbbá kijavításuk útjának a ki­jelölésében. A pozitív döntések végrehajtását azonban gátolta, hogy a miniszterelnöki tisztséget betöltő Nagy Imre körül kialakult az a csoport, amely a pártra revizionista né­zeteket és azok gyakorlati megvalósítását akarta oktrojálni. A Rákosi Mátyás vezette cso­port tagjai ugyanakkor csupán kényszerű kompromisszunmak tekintették az 1953. júniusi határozatot és arra vártak, hogy visszatérhessenek korábbi szektás-dogmatikus irányvo­nalukhoz. Ezért saját felelősségük elodázása érdekében szemet hunytak a revizionista né­zetek meghirdetése felett, elvtelen kompromisszumokat kötöttek Nagy Imrével és elvba­rátaival . Nagy Imre erősödő jobboldali nézetei és az erre épülő praxis ellen az MDP vezető szervei 1954 második felétől felléptek. Az MDP Központi Vezetősége pedig 1955. márci­usában napirendre tűzte Nagy Imre nézeteinek a megvitatását, hangsúlyozva, hogy az 1953. júniusi határozat helyesen jelölte ki a feladatokat, azonban a gyakorlatba való átültetése során olyan revizionista hibák történtek, amelyek a gazdasági és a politikai életben egya­ránt újabb torzulásokhoz vezettek. Az 1955. márciusi dokumentum számos vonatkozásban helytállóan fogalmazta meg a hibák kijavításával kapcsolatos tennivalókat, mindenekelőtt a revizionista nézetek elleni küzdelem feladatait, ugyanakkor formálisan óvott az 1953 előtti tévedések megismétlésé­től. Az állásfoglalás következetes végrehajtására azonban ezúttal sem került sor, mert a Rákosi Mátyás vezette klikk nem volt hajlandó egyértelműen szakítani a szektás-dogma­tikus nézetekkel és gyakorlattal, nem ismerte fel a kétfrontos harc szükségességét, ide­genkedtek a pártszerű keretek között folyó vitától is, és inkább az újabb elvtelen kompro­misszumok felé hajlottak. A Szovjetunió Kommunista Pártja 1956. februárjában tanácskozó XX. kongresszusa mély hatást gyakorolt Magyarországra is. Az MDP tagsága azt remélte, hogy a pártve­zetés levonja a tanácskozáson elhangzottakból a magyarországi helyzetre vonatkozó tanulsá­gokat és haladéktalanul hozzálát a hibák és tévedések korrigálásához. Az események me­nete azonban nem igazolta a jogos várakozásokat, a valóságban nem történt meg a mélyre­ható változás és ennek következtében a párt válsága tovább mélyült. Rákosi Mátyás — aki a kongresszuson az MDP delegációját vezette —, hazaérkezése utáni tájékoztatójában fél­reinformálta a Központi Vezetőséget. Szólt ugyan a J. V.Sztálin vezetése alatt elkövetett hibákról, az ártatlanul elítéltek rehabilitásáról, de azt is állította, hogy a tanácskozás i­­gazolta az MDP 1955. márciusa óta folytatott politikáját. Ezzel sajátmaga és elvbarátai vezető pozícióját igyekezett megőrizni. 23

Next

/
Oldalképek
Tartalom