Itt-Ott, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 1. szám
ütemének mesterséges és megalapozatlan gyorsítása a munkásosztály és a parasztság szövetségének lazulását idézte elő. Az állami, a társadalmi és a gazdasági élet irányításában egyaránt túlzott — bürokratikus — centralizmus érvényesült. A pártélet lenini elvei és normái háttérbe szorultak, a demokratikus centralizmus és a kollektív vezetés nem valósult meg. A munkásosztály és a dolgozó tömegek bizalma az MDP és annak politikai irányvonala iránt a szocialista építés első eredményeinek hatására erősödött, azonban a politikai hibák és tévedések jelentkezése, ezek érvényesülése a napi gyakorlati munkában a pozitív légkört fokozatosan elhalványította. Az MDP Központi Vezetősége 1953. júniusi ülése megvizsgálta a szocialista építés magyarországi tapasztalatait, módosította a párt politikai irányvonalát és megtette az első lépéseket az elkövetett hibák és torzulások feltárásában, továbbá kijavításuk útjának a kijelölésében. A pozitív döntések végrehajtását azonban gátolta, hogy a miniszterelnöki tisztséget betöltő Nagy Imre körül kialakult az a csoport, amely a pártra revizionista nézeteket és azok gyakorlati megvalósítását akarta oktrojálni. A Rákosi Mátyás vezette csoport tagjai ugyanakkor csupán kényszerű kompromisszunmak tekintették az 1953. júniusi határozatot és arra vártak, hogy visszatérhessenek korábbi szektás-dogmatikus irányvonalukhoz. Ezért saját felelősségük elodázása érdekében szemet hunytak a revizionista nézetek meghirdetése felett, elvtelen kompromisszumokat kötöttek Nagy Imrével és elvbarátaival . Nagy Imre erősödő jobboldali nézetei és az erre épülő praxis ellen az MDP vezető szervei 1954 második felétől felléptek. Az MDP Központi Vezetősége pedig 1955. márciusában napirendre tűzte Nagy Imre nézeteinek a megvitatását, hangsúlyozva, hogy az 1953. júniusi határozat helyesen jelölte ki a feladatokat, azonban a gyakorlatba való átültetése során olyan revizionista hibák történtek, amelyek a gazdasági és a politikai életben egyaránt újabb torzulásokhoz vezettek. Az 1955. márciusi dokumentum számos vonatkozásban helytállóan fogalmazta meg a hibák kijavításával kapcsolatos tennivalókat, mindenekelőtt a revizionista nézetek elleni küzdelem feladatait, ugyanakkor formálisan óvott az 1953 előtti tévedések megismétlésétől. Az állásfoglalás következetes végrehajtására azonban ezúttal sem került sor, mert a Rákosi Mátyás vezette klikk nem volt hajlandó egyértelműen szakítani a szektás-dogmatikus nézetekkel és gyakorlattal, nem ismerte fel a kétfrontos harc szükségességét, idegenkedtek a pártszerű keretek között folyó vitától is, és inkább az újabb elvtelen kompromisszumok felé hajlottak. A Szovjetunió Kommunista Pártja 1956. februárjában tanácskozó XX. kongresszusa mély hatást gyakorolt Magyarországra is. Az MDP tagsága azt remélte, hogy a pártvezetés levonja a tanácskozáson elhangzottakból a magyarországi helyzetre vonatkozó tanulságokat és haladéktalanul hozzálát a hibák és tévedések korrigálásához. Az események menete azonban nem igazolta a jogos várakozásokat, a valóságban nem történt meg a mélyreható változás és ennek következtében a párt válsága tovább mélyült. Rákosi Mátyás — aki a kongresszuson az MDP delegációját vezette —, hazaérkezése utáni tájékoztatójában félreinformálta a Központi Vezetőséget. Szólt ugyan a J. V.Sztálin vezetése alatt elkövetett hibákról, az ártatlanul elítéltek rehabilitásáról, de azt is állította, hogy a tanácskozás igazolta az MDP 1955. márciusa óta folytatott politikáját. Ezzel sajátmaga és elvbarátai vezető pozícióját igyekezett megőrizni. 23