Itt-Ott, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 1. szám
|Alábbiakban olvasóink tájékoztatására minden további kommentár nélkül közlünk egy hivatalos magyarországi gépiratot, melyet az 1956-os októbernek 25. évfordulója előtt adott ki sokszorosítva a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Budapesti Szervezete és Történelmi Szakosztálya. Készítette: Dr.Botos János, lektorálta: Dr.Habuda Miklós. Az anyagot hossza miatt részletekben hozzuk. | A NÉPHATALOM VÉDELMÉBEN Előadói segédanyag Az előadássorozat célja, hogy átfogó képet nyújtson az 1956. októberi ellenforradalmi lázadás eseményeiről, a néphatalom elleni támadásról, bemutassa a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány és az MSZMP harcát a lázadás leveréséért, a szocialista konszolidáció megteremtéséért. 1. A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulása A népi demokratikus forradalom győzelmét követően a negyvenes évek végén Magyarországon is kibontakozott a szocialista építés. A szocialista építőmunka első éveinek sikerei — amelynek révén hazánk ipari-agrár országgá vált — , azonban súlyos ellentmondások közepette születtek meg. A Magyar Dolgozók Pártja nem tanulmányozta kellően a proletárdiktatúra létrejöttének magyarországi sajátosságait, dogmatikusan értelmezte a szocialista építés általános törvényszerűségeit, formálisan kezelte a Szovjetunió Kommunista Pártjának a tapasztalatait. A párt- és állami vezetés demokratikus formáit és módszereit önkényes intézkedésekkel helyettesítették és súlyos törvénysértéseket követtek el. A szövetségi politika eltorzult, és ennek következtében a szocialista építőmunka társadalmi bázisa az objektíve lehetséges szélesedése helyett leszűkült. Mindezek ismeretében az MDP politikájában bekövetkezett torzulások alapvető okát abban jelölhetjük meg, hogy a munkáshatalomért folytatott eredményes küzdelem, a szocialista építés első sikerei nyomán a párt vezetésében úrrá lett az elbizakodottság, a hatalomtól való megrészegedés. A magyar pártvezetők elfogadták és gyakorlati munkájukban alkalmazták J.V. Sztálinnak azt a hibás nézetét, amely szerint az osztályharc a szocialista építés időszakában nemcsak bizonyos periódusokban, hanem állandóan éleződik, és hogy az ellenség mindenekelőtt a hatalmon lévő kommunista pártba igyekszik befurakodni. Ennek szellemében a szocializmust építő jugoszláv kommunista párttal és állammal való szakítást követően pereket indítottak kommunista és egykori szociáldemokrata vezetők ellen minden alapot nélkülöző vádakfelhasználásával. Rákosi Mátyás személyes ösztönzésére kialakult az a gyakorlat, amely a hibák és a tévedések mögött mindenáron ellenséges tevékenységet kívánt felfedezni. Az MDP soraiban és a párton kívül egyaránt elterjedt a bizalmatlanság légköre, az adminisztratív eszközök túlzott alkalmazása. Mindez nemcsak emberek tragédiáját okozta, hanem meggátolta az MDP vezetése és a párttagok, a párt és a tömegek között a szocialista építésben nélkülözhetetlen kölcsönös bizalom kiteljesedését. Nehezítette a helyzetet Rákosi Mátyás személyi kultuszának a kialakulása, és ezzel párhuzamosan az MDP vezető testületéi tevékenységének a háttérbe szorítása. Az MDP politikájában káros türelmetlenség, a fejlődési periódusok átugrására irányuló törekvés érvényesült. Irreális tervek születtek a gazdasági élet fejlesztésére, amelyek megakadályozták a szocialista tervgazdálkodásban rejlő lehetőségek kihasználását. A mezőgazdasági termelés fejlesztésének az elhanyagolása, továbbá a szocialista átszervezés 22
