Itt-Ott, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 4. szám
Ez a megújulás útja, ezt kell követnie a magyar dalnak is, ha nem akar elsenyvedni .... Ezért akarnám elvinni minden magyar házba, hogy megérezze mindenki: "ez vagyok, ennyi az elhasználatlan erő bennem" . El akarnám vinni mindenhova, ahol "négy-öt magyar összehajol", hogy ne azt kérdezzék: "miért is?", hanem azt mondják: ezért is, meg ezért is, meg mindenért: élni érdemes és kell. Az utcán állítanám meg vele az embereket, mikor dúlt arccal loholnak a haszon vagy a falat kenyér után, hogy vigasztalást merítsenek a csodakútbél. És el akarnám vinni a világon mindenüvé, ahol csak értenek a zene nyelvén, hogy ezen keresztül is jobban tudják meg, amit oly rosszul tudnak; hogy mi a magyarság.15 16 Az igazi minőség előbb-utóbb diadalmaskodik az ostoba gánc sós kodás ok fölött. Egyre többször kerülnek előadásra Kodály müvei, mostmár külföldön is, miután a bécsi Universal A.G. céggel szerződik azok kiadására. 1920 és 1930 között jelenik meg ott az előbbi évtizedek termése, Kodály páratlan kamarazenéjének kincsestára, de újabb, hatalmas műveket is komponál ez idő alatt: a Háry Jánost, a Marosszéki táncokat, a Székely fonót, a Psalmus Hungaricust, s számtalan dalt gyermek-, női-, férfi-és vegyeskórusokra. A 30-as években már nemzetközi sikernek örvend, s hazájában is egyre szélesebb elismerésnek, mélyebb tiszteletnek. Ontja a szebbnél szebb műveket, feldolgozásokat. A Galántai táncok, a Fölszállott a páva, a Concerto, a Budavári Te Deum, mind ennek az évtizednek a gyümölcse, mely kórusra írt anyagban is még dúsabb az előbbinél. Ezalatt egyre inkább a karének és a zeneoktatás egymásba fonódó kérdése felé fordul érdeklődése. Egyre erősebbé válik benne az a belátás, hogy mitsem ér a felső fokú zeneoktatás és a komponálás, ha nincs közönség a zenész számára, közönség, mely éppen a zene által közösséggé váland majd egykoron. A semmilyen vagy csak idegen alapú zenei nevelést nyújtó iskolarendszerben kell átformálni a zeneoktatást, minél zsengébb korban, hogy idővel az egész nép megismerje és megszeresse zenei anyanyelvét, hogy megtanuljon "zenemagyarul". A magyarság zeneileg: analfabéta. "Milyen képe van az átlagos magyarnak a zenéről — kérdi —, mit hallott róla iskolai pályáján ? Végigjárhatta a 16 iskolát anélkül, hogy találkozott volna vele" .15 Pedig a zene nem önmagáért fontos; "híd a művelt nemzetekhez, fegyver a létért való küzdelemben" .17 18 Hogy milyen volt egykor az elemi énekoktatás Magyarországon, elrettentő példaként a gyerekkorában divatos Tóth István féle gyűjteményből idéz: Papírnegyzet és hossznegyzet mind a kettő, Kellemesen mulattató s elmefejtő. Nyolc darabbal szép idomokat rakhatunk És azokból számolást is tanulhatunk.1^ 15. Kodály I, 29-30. 16. Kodály I, 50. 17. uo. 18. Kodály I, 97-98. 23