Itt-Ott, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 4. szám
frázisoké. És ezt üldözik bennem. ^ Szabados vádjára pedig, hat héttel később: Mi 15 évvel ezelőtt a magyar zenét keresni vágtunk neki. Budapesten ezt nem találtuk. Amit találtunk a vidéken, azok ezrei voltak a szebbnél szebbeknek, de amelyeket mégis törekedtünk összehasonlító szűrőn bocsátani keresztül .... Az érintkező népek zenéjének vizsgálata elengedhetetlen volt és mi ilyen óvatos munkával . . . megállapítottunk néhány ezer ismeretlen dalt . . . mit kellett volna várnunk a magyar zenészektől ? Azt, hogy kapnak rajta, terjesztik, portálják és erős fejlődés alapjává teszik. E helyett absolut közönyt, struccpolitikát, sőt ellenséges indulatot tapasztaltunk. Csodálatos fogalomzavar kapott lábra. Olyan híreket terjesztettek, hogy hamis dolgok azok, és oláh, idegen dalok .... Az a koncepció, mely szemeink előtt lebegett, hasonló az etimológiai szótáréhoz és ha létrejött volna, semmisem bizonyította volna jobban, hogy ezt az ezeréves népkonglomerációt más erők is összetartják, mint a politikai kényszer.^ A végeredmény: Kodályt megfosztják aligazgatói posztjától, lecsökkenteti fizetéssel egy évre szabadságolják. Az "oláhnak" minősített erdélyi népdalok kérdésében Kodály legerőteljesebben "Mit akarok a régi székely dalokkal?" c. cikkében fejezi ki álláspontját, 1925-ben: Még mindig vannak, akiknek ezek a dalok nem mondanak semmit, legfeljebb kuriózumnak, múzeumba valónak nézik. Múzeum! ellenségei oda szeretnék már zárni az egész magyarságot, hogy majd üveg alatt mutogassák .... De hiába. A magyarság még él, nagyon is él, és egyelőre nem akar múzeumi tárgy lenni. A székely dal is él, egy pillanatra sem hallgatott még el . . . mint friss tavaszi szellő fúj bele a magyar zeneélet csukott szobájába. Majd elválik, ki jár jobban: aki elébe tárja keblét, vagy aki fázva húzódik köpenyébe. De hát olyan idegen, külön nép a székely ? Lehet a szavát ennyire nem érteni? Ha kimutatják is a tudósok, hogy a magyarság tízféle szilánkból állott össze: aki közelebbről látta, tudja, hogy a magyar lélek egyugyanaz, Somogytól Szatmárig és Csíktól Nyitráig. Ilyen volt valaha a magyar zene nyelve is. Valamikor a székely dal volt a magyar dal; törmelékei, maradványai a többi magyarság közt mindenütt ott vannak. Ma a székely a legmagyarabb magyar és a magyar csak úgy lehet újra magyar, ha mennél székelyebbé tud válni. 13 14 13. Eősze, 79. 14. Eősze, 81. 22
