Itt-Ott, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 4. szám
ítélt néptöredékről van szó, a többség önző lehet ezzel a kisebbséggel. Elvárhatja tőle az áldozatot is. írja meg ez a kisebbség a magyar nép igaz történetét szabadon-s világosítsa föl a többi népet például a trianoni békekötés hóhéri csapásairól, ha már az itthonvalók keze kötve. Egyszóval: még a csontvázát is tegye pénzzé s ezzel a pénzzel is az anyaország ügyét segítse. Egy protestáns hallgathatott valaha igy egy jezsuitát. Barátom jót akart, iszonyú eszközökkel. Azóta az ötven esztendőből — ha csak 56-tól számolom is az éveket — eltelt huszonhat év s a külföldi magyarság szerencsére nem adta el előre a csontvázát. Nem tudom fölmérni, milyen áldozatokat hozott, azt viszont igen,hogy szerepe az időben egyre nagyobbra nőtt. Ők a mi óriásivá duzzadt diplomáciai testületünk. Annyira szép, nemes, de önbecsapó ábránd az erdélyi, a szlovákiai magyarságot hídnak tekinteni a románok és szlovákok között, annyira magától értetődő elképzelés a nyugat-európai, a kanadai az amerikai magyarságot gondolat-cserével és érzelem-cserével megbízni. A világ hírdzsungelében a legmegbízhatóbb tájékozódás alapja: a közvetlen emberi kapcsolat. Értéke annak van, amit egy baráti kézszorítás még külön is hitelesít. Nemcsak a politika, de néha maga a Történelem is más irányba indul, ha szavahihető tanúk vallanak sorsfordító ügyekben. Nem tudhatjuk, mi lesz a kisebbségi magyarság jövője a Kárpát-medencében, de annyi bizonyos, hogy az amerikai magyarság már eddig is nagyon sokat segített rajtuk. Többet mint a hazai. A világ nyilvánossága elé tárt olyan tényeket, amelyre a baráti szerződéseket aláíró országok nem vállalkoznának soha. Legjelképesebb példája ennek az angolul megjelent Janics könyv. Munka, áldozat - idő- és pénzáldozat - kristályosán áttetsző igazságérzet, tárgyilagosság minden összetalálkozott ebben a vállalkozásban. Sajnos, a könyvet Magyarország indokolhatatlan politikai tapintatból még magyarul se adatta volna ki, nemhogy egy világnyelven. Pedig mindenki tudja odahaza, hogy Janics Hontalanság évei című munkája nem éket óhajt verni szlovákok és magyarok közé, de Illyés szavával szólva: - sebet tisztítani. * * * Köznapi értelemben: munkamegosztásnak is lehetne tekinteni ezt a gyakorlatot. Olyan diplomáciai tevékenységnek, amely a hazai magyar politikai taktikájától és közvetlen érdekeitől eltér, de nem tér el a nemzet hosszútávú érdekeitől. Azt hiszem, ez az a korlátozott külpolitikát kiegészítő feladatkör, amellyel a külföldi magyarság egyszerre bizonyíthatja saját autonómiáját és ugyanakkor a hűségét is. Mert minden előző emigrációhoz, kivándorláshoz képest új helyzettel kell számolnunk az utolsó évtizedben: azzal, hogy az erdélyi, a vajdasági magyarsághoz hasonlóan a Nyugaton és a tengeren túl élő magyarság is keresi saját külön létének igazolását. Már csak azért is, mert a kintiek nagy része értelmiségi, akik foglalkozásuk miatt se mondhatnak le a kultúra, a történelem, az erkölcs kérdéseinek örökös tisztázásától. Ennek az autonómiakikalapálásának a zajában én már régóta játszom egy gondolattal. Még pedig azzal, hogy az a hatféle magyarság, amely az otthonitól az erdélyin át az amerikaiig tágul, olyan tudatot gazdagító magyarság-változat lehetne, amelyre különféle bezártságunk miatt - egész történelmünk során — sose volt lehetőségünk. Egyebek közt megteremthetnénk — mintaként — egy olyan gondolati, érzelmi pluralizmust, amelyet üdvösnek tartanék odahaza is, mivelhogy nemzeti egységre csak külső támadások idején van szükség. Békeidőkben viszont a nemzet működésének titka a jó megosztottság. Ha mi egy szellemi haza égboltját is föl szeretnénk feszíteni magunk fölé, jó megosztottságunkat elfogadhatnánk végre egy magasabb rendű egység alapjának. 12
