Itt-Ott, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 4. szám
FIW MIMOMÄM BŰCSŰZÁS KISS SÁNDORTÓL (1918-1982) Szeretteim! — Ebben a számomra kimért pár percben a lehetetlenre vállalkozom; mint egy a barátok közül, Kiss Sándor emberi arcképét szeretném vázlatosan megrajzolni, azt igyekszem rávillantani kegyeletes emlékezésetek képernyőjére. Sándor nemcsak baráti társaságunknak, munkaközösségünknek volt vezetője, hanem a század dereka magyar közéletének egyik legszebb jelensége, olyan országos vezető, amilyet a népi mozgalom legszebb álmában tudott csak .elgondolni. A népből jött, és a népért élt. Hirtelen halála nemcsak számunkra csapás, de tragédiája népünknek is. Mert én azt egyetemes magyar tragédiának tekintem, hogy a mi generációnk nemzetünk számára" elveszett generációvá" vált, s legjobbjai; a Szabó Palik, Vajda Benők, a Kováts Bandik, aKovács Imrék, a Nagy Ferencek, s a Kiss Sándorok, mind-mind idegenben hánynak el, s legfeljebb poraik térnek vissza a hazai földbe, mint Sándoré is majd a vásárosnaményi temetőbe. Tragédia ez! Ady szavaival: Embereit ágy prédálta, Mint nációk legelsője S nem volt soha olyan drága, Mit vérként nem hullatott. S az, hogy talán nem népünk az oka a prédálásnak, a tragédia mélységén mitsem változtat . Ennek a generációnak Sándor volt a legégőbb, legtisztább vezetője. Vigyázó szemét a célra vetette: független Magyarország, amelyben a Németh László-i értelemben vett értelmiség (értelmiségi parasztság, értelmiségi munkásság, értelmiségi szellemi réteg) együttesen, demokratikus módon dönt a saját sorsa felett. Ebben Sándor soha nem ismert megalkuvást; szent megszállottsággal szolgált, — és inspirált bennünket. Aszűkebbbaráti körben beceneve ez volt; Sámán . Nem azért, mintha romantikus fehér ló áldozással töltötte volna drága idejét, hanem azért, mert tudtuk, hogy elkötelezettségének transzcendens gyökerei vannak. Sándor minden porcikájában h ív ő ember volt. Ha valakire, rá aztán állt Pál apostol igéje; "Az igaz ember hitből él" (Galata 3:11). A Tisza és a Kraszna szögéből ősei kálvinista hitét és kuruc szellemét hozta magával, mint áldott hamuban sült pogácsát. Az akkor legszebb korát élő, a népi öntudatot dajkáló Patak ezt az örökséget egy életre bordába szőtte. Sándor keresztyénsége és magyarsága köz éne ml ehetett éket ve mi; népét ugyanazzal a hittel szolgálta, mint amivel naponta hajlott az Ige fölé, és kulcsolta kezét, szeretteivel együtt, könyörgésre. O tudta, hogy a templomban és a belső szoba csöndjében feltöltődünk, de az istenszolgálatot nem ott, hanem a napi élet porondján végezzük. Sándort a porond minden szögletében ott találjuk, ahol a legkeményebb és a legszebb harc folyik; Patak, a Szegedi Fiatalok, majd a fővárosban a DiákokHáza, a Teleki Pál Munkaközösség, Soli Deo Gloria, Karácsony Sándor köre, Szárszó .... Jó ösztönnel csak a minőségi csoportok érdeklik. Szűkebb körünkbe 1942-ben lép; Bereczky Albert gyülekezetében "Kaláka" névvel 13
