Itt-Ott, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 3. szám
egyezést hoz fel, alak- és hangtani "tényeket" állít csatasorba elméletének bizonyítására. Sajnos, széegyeztetései nem fogadhatók el. (Két, hangtörténetileg elfogadható megfeleltetése, a kői "trágya" magyar háj, és a men "nőstény" magyar meny a számottevő jelentésbeli különbség miatt bizonytalan, s fennáll a véletlen egybeesés lehetősége.) Pröhle etimológiái azért is ingatagok, mert nagy részük csak legfeljebb egy uráli nyelvben mutatható ki, valamint csakúgy, mint Dr.Kazár Lajos anyagában, nála sincsenek meg az alapszókincsnek olyan lényegbevágó elemei, mint pl. a személyes névmások és a számnevek, melyek nélkül pedig rokonság igazolása lehetetlen. Mind Pröhle, mind Dr.Kazár elkövette azt a hibát, hogy tipológiai egyezéseket feltétlen genetikai kapcsolat igazolásának véltek. (Pröhle többek között a japán és a finnugor nyelvek szóeleji mássalhangzó-feloldó igyekezetét vette perdöntő bizonyítéknak.) Bár Pröhle kimutat néhány grammatikai egyezést (Dr.Kazár Lajos cikkében éppen csak megemlíti, hogy ő is talált néhányat), tény, hogy a japán névszó és igeragozásban nem találni meggyőző rag, jel egyezéseket, s ez bizony erősen megkérdőjelezi a feltételezett rokonságot. Ismételten hangsúlyozni szeretném, hogy a japán-uráli, vagy az urál-altaji nyelvrokonság elvi létét nem vitatom. Viszont e hipotetikus genetikai kapcsolat vizsgálatához legalább 10-15 ezer évvel mélyebbre kellene ásnia a nyelvtudománynak, s ma még nem tudunk áthatolni ekkora időtávlaton. Találgatni lehet csupán. De vajon érdemes-e?--ŰJ HAJTÁS Tóth László (Sao Paulo, Brazília): ÜZENET ALMA-NYELVEN Tudod-e, kedves olvasó, hogy mi a CEASA ? Szán Paulónak a központi vásártelepét hívják így. Ennek a városnak pedig majdnem annyi a lakossága, mint Magyarországnak. A CEASA szinte város a városban. Esténként megnyitják a kapukat a közönség részére. Ilyenkor úgy hömpölyög az emberáradat a vásárcsarnokok között, mint a megáradt folyam. Rengeteg a japán. Ezek a fürge, szorgalmas, kistermetű emberek lassan, de biztosan kezükbe kerítették a világváros gyümölccsel-zöldséggel való ellátását. Nem tagadhatjuk meg tőlük az elismerést. Jól és ügyesen csinálják. A CEASA-ba esténként olyanok is elmennek, kiknek eszük ágában sincs nagyszabású bevásárlást csinálni. Bámészkodnak az emberforgatagban, aztán az étteremben megeszik a lassan már kötelezővé vált hagymalevest. Másnap beszámolnak élményeikről ismerőseiknek. Van egy jó hónapja is, egyik este én is elmentem a CEASA-ba. Arrafelé kóboroltam, ahol a hűtőházban tárolt, importált árukat, gyümölcsöket árulják, óriási választék! Alma, körte, szilva, cseresznye, barack, szőlő, meg minden elképzelhető és el sem képzelhető trópusi gyümölcsféleség. Olyanok is, melyek Brazíliában meg sem teremnek, vagy csak mostanában próbálkoznak a meghonosításukkal. Az országok, ahonnan a gyümölcsök erednek, talán az árufajtáknál is nagyobb változatosságot mutatnak. Argentína, Franciaország, Portugália, Spanyolország, Olaszország a hagyományos gyümölcsszállítók, de Tel Avivból, Hong Kongból küldött ládákat is látni. Ahogy az egyik hűtőkamra mellett elmegyek, megakad a szemem egy csinos, pirosfeher-zöld dobozon. Felirata: Hungarofruct—Hungary. Odamegyek a nyitott dobozhoz 29
