Itt-Ott, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 3. szám
lasztást adtak a korábbi hitelek visszafizetésére. Különösen jelentős volt a Szovjetunió segítsége. A szovjet kormány ugyanis 1010 millió rubel értékben szállított különböző nyersanyagokat és fogyasztási cikkeket, valamint biztosított szabadon felhasználható devizát. Emellett haladékot adott a korábban felvett 150 millió rubel törlesztésébe és elengedte a magyar kormány 1 milliárd forintos tartozását, amely a Magyarországon levő és átadott egykori német tulajdonért, illetve a volt magyar-szovjet vegyes vállalatok szovjet érdekeltségéért járt. A szocialista államok az anyagi segítségen tói erkölcsi, politikai támogatásban is részesítették a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányt. Ezt nemcsak a testvérpártok és kormányok nyilatkozatai, állásfoglalásai tükrözték, hanem küldöttségeik magyarországi látogatásáról kiadott közös nyilatkozatok is. 1956 végén — 1957 elején Magyarországon járt a csehszlovák, az NDK, a román, a bolgár, a szovjet és a kínai párt-, illetve kormányküldöttség. A nemzetközi kommunista mozgalom korabeli nyilatkozatai is egyetértettek a magyarországi helyzet értékelésében és támogatásukról biztosították az ellenforradalmi lázadás felszámolását, a szocialista konszolidáció kibontakoztatását. Az ellenforradalmi lázadásból és annak "utóvédharcából" kivette részét az Amerikai Egyesült Államok az Egyesült Nemzetekfelhasználásával is. Az amerikai kormány kezdeményezésére 1956. október 28-án a Biztonsági Tanácsban vitát nyitottak a "magyar kérdésről", majd a november 4-10 között ülésező II. rendkívüli sürgős közgyűlés az imperialista "szavazógépezet" segítségével megbízta Dag Hammarskjöld főtitkárt a "magyarországi helyzet" megvizsgálásával. A "magyar kérdés" a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány tiltakozása ellenére felkerült az ENSZ XI. közgyűlésének a napirendjére is, amely felfüggesztette hazánk ENSZ mandátumát. A hazánkkal szembeni ellenséges tartalmú határozatok miatt a Magyar Népköztársaság külügyminisztériuma 1956. december 11-én közzétett nyilatkozatában bejelentette, hogy: Magyarország addig nem vesz részt az ENSZ közgyűlésen, amíg a "magyar kérdés" tárgyalása nem az alapokmány szellemében történik. Az ENSZ közgyűlés amerikai nyomásra 1957. január 9-én Ötös Bizottságot hozott létre, hogy az a Magyar Népköztársaság ellen terjesztett imperialista, reakciós rágalmakat disszidensek tanúvallomásaival dokumentálja. Az Ötös Bizottság jelentéséről a külügyminisztérium 1957. augusztus 7-i nyilatkozata megállapította, hogy az törvénytelen és durva beavatkozást jelent hazánk belügyeibe. Ennek ellenére az ENSZ közgyűlés szeptember 10-én újból napirendjére tűzte a "magyar kérdést" az Ötös Bizottság jelentése alapján, és elítélte a Szovjetuniót, valamint a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányt. Egyúttal megbízták a thaiföldi Wan Wai-thayakon-t, hogy kísérje figyelemmel a magyarországi helyzetet. A thaiföldi herceg fellépése ellen a magyar kormány határozottan tiltakozott. Wan Wai-thayakon-t az ENSZ XIII. közgyűlése sikertelensége miatt felváltotta Leslie Munro-val, aki újabb jelentést állított össze a "magyar kérdésről". A továbbiakban azonban, bár a "magyar kérdés" rendszeresen szerepelt az ENSZ közgyűlések napirendjén, "időhiány miatt" nem tárgyalták meg. Leslie Munro több alkalommal is előterjesztette jelentését, amelyekben azonban kénytelen volt számotvetni a konszolidáció jelentős eredményeivel is. 1961-ben U. Thant lett az ENSZ főtitkára, és a következő közgyűlés — 1962- ben — megszüntette a magyar delegáció ENSZ mandátumának a függőben tartását. Egyúttal törölte Leslie Munro megbízatását és az ENSZ főtitkárára ruházta a "szükséges lépések" megtételét. U. Thant ezt követően jelentette be, hogy nem látja szükségesnek a további lépéseket, és ezzel a "magyar kérdés" véglegesen lezárult az ENSZ-ben.----25
