Itt-Ott, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 3. szám
NYELVÉSZET Hedberg Éva (Portland, OR): GONDOLATFŰZÉS DR.KAZÁR LAJOS GONDOLATFŰZÉSE KAPCSÁN (ITT-OTT 15:2) Igen nagy érdeklődéssel olvastam Dr. Kazár Lajos cikkét, melyben beszámol a japánuráli összehasonlító nyelvészeti kutatásairól, valamint az önköltségen kiadott Japanese- Uralic Language Comparison.- Locating Japanese Origins with the Help of Samoyed. Finnish. Hungarian, etc.; An Attempt (Hamburg 1980) c. munkájáról. Valóban nagy szükség van új távlatokat nyitó kutató munkára, hiszen hajlamosak vagyunk megelégedni elődeink eredményeivel, tapossuk a biztonságos, járt utakat, s bizony eképpen könnyen válhat egy tudománykor állóvízzé. Ugyanakkor, kicsit is foglalkozván finnugrisztikával, vagy ha úgy tetszik, uralisztikával, a téma körüli viharokat, és időnkénti zűrzavart ("ugor—török háború", sumerológia, stb.) ismervén, az ember akaratlanul is óvatossá válik az új hullámokkal szemben. Az kétségtelen, hogy az elvi lehetőség fennáll az ural-altáji, illetve az uráli-japán rokonsábra. Antropológiailag, néprajzilag és kultúrtörténetileg aligha kizárható valamiféle kapcsolat. Azonban kissé elhamarkodottnak tartom Dr. Kazár Lajos kijelentését az uralijapán rokonság nyelvészetileg való bizonyításáról. A szerző arról számol be, hogy mintegy "600 alapszó részletesen kidolgozott összevetése, 30-nál több alaktani párhuzam bemutatása és megfelelő hangtani kiértékelés segítségével szinte elérte a bizonyosság határait" a hipotézis. Ezzel a kijelentéssel kapcsolatban merül fel első kétkedő kérdésem: Az uralisztika termékeny története során nyelvészeink eddig kb. 1000 alapszó finnugorságát bizonyították. Nem különös akkor az, hogy Dr.Kazár néhány év alatt ilyen nagy számú "bizonyítékra" lelt? Dr. Kazár Lajos elméletének szemléltetése képpen hat szóösszevetést mutat be. Feltételezem, hogy rövid ismertetésében anyagának szerinte legjobb bizonyítékait sorakoztatja fel. Sajnos, példái azonban nem túl meggyőzőek. Ügy tűnik, Dr.Kazár a lelkesedés hevében szem elől tévesztette az összehasonlító nyelvészet alapjátékszabályait: Adott nyelvek akkor minősíthetők rokonnak, ha közöttük, s a közös alapnyelv között a leggyakoribb részrendszerek folyamatossága kimutatható. Az, hogy bizonyos nyelvek bizonyos szavai hasonlítanak egymásra, vagy éppen egyformák, nem jelenthet sokat, nyelvrokonságnak bizonyítéka önmagában nem lehet. Mint azt jól tudjuk, alaki hasonlóság vagy egyezés leggyakoribb oka a véletlen egybeesés, a hangutánzó, vagy hangfestő eredet és a kölcsönzés. Az indulatszavak és gyermeknyelvi szavak is igen hasonlítanak egymásra a világnyelveiben. (Sok ma élő szóban már elhomályosodott a valamikori hangfestő jelentés. A magyar pofa, pofoz szavakban a mai beszélő már nem érzi a hangutánzó eredetet.) A leggyakoribb részrendszerek a nyelvnek azon elemei, amelyek az adott nyelv bázisát alkotják, melyek a legnagyobb megterheltségűek. (Mint tudjuk, a magyar nyelvben a statisztikailag leggyakrabban használt szavak az ősi finnugor, vagy éppen uráli alapszókincs tagjai.) Elsősorban a személyes névmásokat, az egyszerű cselekvéseket jelölő igéket, a test részeit jelentő főneveket, a számneveket, a táplálkozás, a primitív ruházkodás, a halászat, vadászat szavait értjük a leggyakoribb részrendszerek alatt. Ha tehát rokonságot akarunk bizonyítani a japán és az uráli nyelvek között, először is a felsorolt fogalomkörökbe tartozó nyelvi elemek folyamatosságát kellene kimutatni, s ezt, úgy 26
