Itt-Ott, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 3. szám
rult — demokratikus gondolkodású személyek, kisgazdák, nemzeti parasztpártiak, értelmiségiek, alkotók megnyerésére. A kétszakaszos taktika szellemében az 1956. október 23-án kirobbant eseményeket forradalomnak minősítették és mivel túl gyorsnak tartották az előrehaladás ütemét, azt fékezni kiVánták. Október végétől kezdve — a szocialista világrendszerrel való szakítás meghirdetését követően — , bontakozott ki a kétszakaszos taktika második periódusa, amely kísérletet tett a burzsoá restauráció megvalósítására. Ennek megfelelően az "ancien regime" különböző rendű és rangú képviselői nyertek teret, és programjuk is félretette a korábban megtévesztés céljából felhasznált szocialista jelszavakat. 1956-ban a nemzetközi helyzetben egyaránt jelen voltak az enyhülés tendenciái és a hidegháború maradványai is. Az imperialista országok Magyarország irányában kibontakoztatták az Operation Focus második szakaszát, és március közepétől a Szabad Európa Rádió, valamint a léggömbök útján terjeszteni kezdték a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa zárt ülésén J. V.Sztálin tevékenységét értékelő beszámolót. Az imperialista tervekben a beavatkozás nyitányát jelentették a lengyelországi események; 1956. június 28-án Poznanban tüntetés robbant ki, amelynek során középületeket gyújtottak fel és tűzharcot kezdeményeztek. Az ellenforradalmi megmozdulást csak súlyos összeütközések után sikerült felszámolni. A nemzetközi helyzet feszültség gócává vált, hogy az egyiptomi kormány 1956 nyarán államosította a Szuezi-csatornát, amelybe az egykori gyarmattartók nem akartak belenyugodni. Ezért október 31-én az angol, a francia és az izraeli hadsereg megtámadta Egyiptomot—abban bízva, hogy a Szovjetunió a magyarországi helyzet miatt nem lesz képes hatékonyan fellépni — , és megszállták az ország egy részét. Az akció november 7-én a szovjet kormány határozott fellépésével kudarcba fulladt, és az imperialisták vereségével zárult. Az ellenforradalmi lázadás napjaiban—október 30-án — jelent meg a szovjet kormány nyilatkozata, amelyben be jelentette, hogy hű marad a Varsói Szerződésben vállalt kötelességeihez. Elismerte a dokumentum a magyar dolgozók elégedetlenségének okait, és szükségesnek tartotta a szocialista országok közötti kapcsolatok továbbfejlesztését, azonban egyúttal arra is felhívta a figyelmet, hogy jelen van az ellenforradalmi veszély. November első három napján a Magyarországon létrejött új forradalmi központ és a Szovjetunió képviselői kapcsolatba léptek a szocialista államok vezetőivel, hogy megtárgyalják az ellenforradalmi lázadás leverésére teendő intézkedéseket. Egyetértés alakult ki —Jugoszláviát is beleértve — , hogy támogatják a Forradalmi Munkás- Paraszt Kormányt és azt, hogy a Szovjetunió fegyveres segítséget nyújtson. A Pravda 1956. november 4-i számában El kell torlaszolni a reakció útjait Magyarországon! című írásában indokolta az internacionalista segítséget, és hasonló tartalmú röplapot terjesztettek Magyarországon is Felhívás a magyar néphez címmel. A Magyarország területén tartózkodó szovjet csapatok jogi helyzetét az 1957. május 27-én megkötött egyezmény rögzítette, amely kimondta, hogy; jelenlétük nem érinti az ország szuverenitását, nem avatkoznak be a Magyar Népköztársaság belügyeibe, s tiszteletben tartják annak törvényeit. Az ellenforradalmi lázadás leverését követően a szocialista országok gyors anyagi segítséggel járultak hozzá az ellátási gondok megoldásához, a szocialista konszolidáció elősegítéséhez. Áruban, valutában és más formában 1957 végéig mintegy kétmilliárd rubel értékben nyújtottak anyagi segítséget, azon túl, hogy bővítették áruszállításaikat és ha24
