Itt-Ott, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 3. szám
kében álcázni kívánták a kapitalista restaurációra irányúié törekvéseket. Azt kívánták elhitetni, hogy az imperialista államok maguk sem törekszenek a tőkés restaurációra, hanem a szocializmusnak egy demokratikusabb, szabadabb, gondoktól mentesebb, magasabb életszínvonalat biztosító formájának a kialakítását segítik. Ennek a célkitűzésnek a megvalósítása érdekében erőteljesen kívántak támaszkodni a kommunista pártokon belüli revizionista frakciók felülkerekedésére. A különböző emigráns ellenforradalmi csoportokat is, amelyek főként jobboldali, fasiszta katonatisztekből és politikusokból verbuválódtak, ennek a taktikának az elfogadására ösztönözték. Tervük dióhéjban a következőkben foglalható össze: Nagy Imrét és csoportját támogatni, kormányra segíteni, és rajtuk keresztül elérni a fennálló társadalmi rendszer olyan mértékű átalakítását, amely biztosítja, hogy fokozatosan, szocialistának tűnő jelszavak hangoztatásával az ellenforradalmárok kerüljenek hatalomra. Ennek érdekében az első szakaszban az ellenforradalmi erők a szocialista építés még meg nem oldott problémáit vetették fel, valamint demagóg módon felhasználták a nemzeti függetlenség, a semlegesség, a területi revízió jelszavát, amellyel jelentős dolgozó tömegeket vezettek félre és kerítettek befolyásuk alá. Vég nélkül dicsőítették a revizionisták bármilyen megnyilatkozását, népszerűsítették a szocialista társadalmi rend átformálására irányuló törekvéseiket, ösztönözték őket a kommunista párt eszmei-politikai egységének a megbontására. Módszereik között általánossá vált, hogy a sztálinizmus, a rákosizmus demagóg jelzőivel erkölcsileg lejáratni igyekeztek, hangulatot kelteni próbáltak mindazokkal szemben—állami-és pártszervezetek, belügyi hatóságok, rendőrség—, akik a revizionisták nézeteivel, befolyásuk növekedésével szembefordultak. Az első szakasz fő jellemzője tehát az ellenforradalom álcázott, a szocializmus hibái kijavításának zászlaját lobogtató eszmei és ideológiai előkészítése volt. A tervek kimunkálását követte az ellenséges nyugati propaganda megélénkülése. Ebben az Amerikai Egyesült Államok által pénzelt Szabad Európa Rádió járt az élen, amely Nagy Imrét, amint az "igazi szocializmus" vezető képviselőjét dicsőítette. Adásaiban jelentős teret töltöttek ki a munkásosztály egységének a bomlasztását célzó műsorok. Elsősorban a fizikai dolgozók közé került kispolgári, deklasszált elemeket igyekeztek megnyerni terveiknek. Más műsoraikban a különböző szintű titsztégeket betöltőket, a vezetőket fenyegették és demagóg eszközökkel törekedtek az ifjúság megnyerésére. A rádióadások mellett a propaganda egyéb formáit is bőségesen alkalmazták. Léggömbök segítségével ellenséges tartalmú anyagok tömegét juttatták el Magyarországra. A propaganda mellett megszervezték a széles körre kiterjedő hírszerzést, és ennek érdekében az ügynökök tucatjait dobták át. Az imperialista körök ösztönzésére és támogatásával illegális szélsőjobboldali szervezetek sora alakult meg. Egy részük külföldi kémszervezetekkel is kapcsolatban állt. A zömükben katonai jellegű csoportokat a felszabadulás előtti ellenforradalmi hadsereg katonatisztjei vezették. Mellettük megszaporodtak a klerikális beállítottságú szervezetek is, amelyek antikommunista, nacionalista és vallásos propagandát folytattak. Az újtípusú ellenforradalom előkészítésének részeként nélkülözhetetlennek bizonyult a szélsőjobboldali erők számára, hogy meghatározott formákat és módszereket átvegyenek a kommunista mozgalomtól. így munkájuk eszközei sorába iktatták az illegális sajtó és röpiratelőállítását és terjesztését, a fegyverek beszerzését, a sztrájkmozgalmak előkészítését és lebonyolítását, s főleg a fiatalabb korosztályokban azt az illúziót táplálták, hogy forradalmi cselekvésről, tettekről van és lesz szó. A rendszerellenes szervezkedésben erőteljesen orientálódtak az egykori — azonban különböző okok miatt háttérbe szo23
