Itt-Ott, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 3. szám

ton Street vidékén éltek. Ezt Nagy South Bendnek hívták; ma chicanók és feketék lak,~... A maiak a Western Avenue másik oldalán, Kis South Bendben laknak, ők a végvár. Hiva­talosan Rum Village a városrész neve, itt született az ismert amerikai diplomata és mű­fordító, Nyerges Antal is. A "sikernemzedék, " vagyis az 56-osok a város elegáns része­in, szétszórva élnek. Nézzük mi az, amit a szótbendi magyar nyelvről a hangszalagok elemzese előtt, csu­pán impresszióként megállapíthatunk. Öt jelenséget említek, egyet-egyet a hangtan, az alaktan, a mondattan, a szótan és a nyelvhasználat (nyelvi etikett) köréből. Mindannyian tudjuk, hogy a ló mást jelent, mint a lő, és a sheet mást mint a shit. (Az utóbbi szópárra vonatkozóan Szathmáry Lajosnak van egy ma már mulatságos, de megtör­téntekor igen kellemetlen élménye, az angollal való ismerkedése kezdeti szakaszából.) Egyetlen hang félreejtése vagy félrehallása is óriási fontosságú tehát. Vizsgálatunk egyik része az, hogy adatközlőinknek bizonyos szópárokat játszunk le magnetofonról, s ők meg kell mondják, hogy azonos szavakat hallanak-e (pl. ló — ló) vagy nem (pl. ló — lő). Ezt a hallástesztet egy beszédteszt is követi; ekkor az adatközlők felolvasnak bizo­nyos szavakat. így hallásukról és beszédükről (beszédpercepciójukról és beszédproduk­ciójukról) egyaránt nyertünk adatokat. Lássuk, mi a helyzet a kétféle magyar e hang te­rén. Sok South Bend-i Nyugat-Magyarországról származik, ahol a 11. szópárunk, ment és ment, gyökeresen eltérő dolgot jelent: Pista tegnap elment Sopronba, de nem kapott mentőövet. Az a benyomásunk, hogy a két e-vel beszélő South Bend-i magyarok már nem feltétlenül hallják az e-k különbségét, de beszédükben őrzik még, s tudják, hogy ment és ment annyira különböznek mint ló és lő. (Első generációról van szó!) Ugyanakkor az a­­merikai születésű 2. és 3. generációsok, ha hallják is a különbséget (hisz az ő angoljuk­ban szintén van man ; men különbség), nem tudják, hogy mit hallanak. Hallják, de nem értik, s ebben teljesen azonosak az olyan pestiekkel, amilyen magam is vagyok. Alaktan, vagyis a szavak ragozása; A bevándorlók gyakran így mondják: Szauszbend­­ba lakik már 50 éve. Én így mondom; South Bendben lakik már 50 éve. Nekem a magán­hangzó-illeszkedés -ben ragot követel, mert számomra South Bend két szó, s a ragot a magas hangrendű Bend-hez toldom. Az ottaniak inkább egy szónak érzik városuk nevét, így egy vegyes hangrendű szót ragoznak (ezek általában mély hangrendű toldalékot kapnak a magyarban), ezért nekik Szauszbendba a természetes. A "vadmagyarok" nem tudják már tökéletesen azt, amit szaknyelven a -val/-vel rag alaktani kötöttségű teljes hasonulásának nevezünk; ló-val. de asztal-lal. ház-zal. ökör­rel, stb. Van, aki így mondja; cigányval. Hasonló ez is; megisznánk. Ilyen hibákat elkövetnek bloomingtoni tanítványaim is, s egy rosszul programozott kompjúter is ezt ten­né. Nézzük a mondattant, ott is a szórendet! Egyik adatközlőnk, aki 25 éve él itt, 18 é­­vesenjött, de saját bevallása szerint angolul könnyebben beszél mint magyarul, ezt mond­ta; Én akkor voltam otthon traktorszerelő. Ezt akarta mondani; Akkor traktorszerelő voltam otthon. Az én használata itt angol hatás, magyarul szükségtelen, hisz a voltam világosan kifejezi az egyes szám első személyu alanyt. Az ilyen extra névmáshasználat igen gyakori Amerikában. Angolban az ige a mondat közepén lenne; I was a tractor me­chanic. magyarban azonban a mondat végén. Ha a voltam a traktor szerelő elé kerül. kie­­meléses, hangsúlyos szórendet kapunk, azaz; Voltam traktorszerelő, de nem voltam sző­17

Next

/
Oldalképek
Tartalom