Itt-Ott, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 3. szám
ffilLMBÍILKElMESBlEK Bőjtös Lászl<5 (Cleveland, OH): A MAGYAR BARÁTI KÖZÖSSÉG ES ÉN (Elhangzott a Magyar Héten, 1980. aug. 25-én) Engedjétek meg, hogy e kerekasztal beszélgetés kapcsán, mely "A Magyar Baráti Közösség munkája és célkitűzései" címet kapta, én az eszmei helyzetkeresés kérdésével foglalkozzam. Az általános filozófiai témázgatás helyett önmagámból indulok el és ezen a szubjektív úton viszlek végig benneteket. Tíz éve talán, hogy Gyékényesi György barátom kezembe adta az ITT-OTTot és ettél számítom az én bekapcsolódásomat. A levegője megfogott, de elsősorban létrehozói megismerése, illetve motivációjuk szelleme. Az a tény, hogy koruknál fogva magyarságukat itt kiművelő emberek a megmaradás igényével léptek fel, és arra az eddiginél hatásosabb, biztosabb utat kerestek, számomra a legnagyobb biztatás, amit a mai, illetve történelmi határokon kívül élőkben fellelhetek. Osztottam azt a nézetet, hogy a múlt és a jelen tükrében és tanulságain definiáljuk helyzetünket és próbáljukfeltérképezni a lehetőségeket. Azok a sokszor nehéz megfogalmazási próbálkozások, amik a lapon keresztül jelentkeztek, ha nem is voltak újak mindig, de először kaptak ilyen nyilvánosságot. Elhangzott ugyan már előbb is, de most kapott igazán hangot az ún. emigráns állapot véges jellegének a tárgyalása. Gyékényesit idézve Emigráns az, aki kívülről szemléli sajátmagát kettős kívülbelül lét pedig mikor a lélek kilép a testből halott az ember s így merevedik halotti maszkká magyarsága másoknak értetlenül betegül makacson kicserzett bőrét nem veheti le soha szorít ahogy szárad s a lelkét préseli összébb és összébb vigasztalan halálos szorítással. ő az utolsó s benne megtorpan a nép, a nemzet az ország Arégiamerikás, területi egységbe zárt, szinte gettósított magyarság őrző koncepciója napjainkban került a teljes felszámolódás állapotába. A politikai emigráció korrekciós, illetve restaurációé feladatoktól táplált helyzetéből következik ennek időhöz kötött jellege is. A kérdés az, hogy mi van, mi marad és mit lehet tenni. E kérdések köré szövődik a mi keresésünk. Az előbbieket el nem vetve, használható értékeiket felismerve folytatnunk kell a fizikai határok felett álló, lélektől-lélekig, szívtől-szívig érő kapcsolatkeresésünket. 8
