Itt-Ott, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 3. szám
Ne adjátok a kutyáknak azt, ami szent, gyöngyeiteket se dobjátok a disznók elé, mert el tapossák lábukkal, azután megfordulnak, és széttépnek titeket, Máté 7,6 Az elmúlt év folyamán ismét meghirdettük magyar nyári egyetemünket, ismét rengeteg energiát áldoztunk, hogy toborozzunk magyarszármazású diákokat. Elvégre egész programunk alapelve, hogy a kővetkező generáció magyarjainak adjunk olyan szellemilelki táplálékot, ami felvértezi őket egy életre a Németh Lászlé-i mélymagyarságban. Érdekes médra, a "nagy magyar központokban” (New York, Chicago, Cleveland, Pittsburgh, Toronto) eddig minimális volt a sikerünk. Programunkat a szervezősdibe süllyedt magyarság vagy nem tudja, vagy nem akarja értékelni! Diákjaink ennél fogva máshonnan jönnek hozzánk, általában nívós egyetemekről, akadémiai ajánlásokkal és ösztöndíjakkal. Idén diákjaink pl. az American, Brown, Cornell, Tufts és Yale magán egyetemekről és a Colorado, Florida és Indiana állami egyetemekről jöttek Adába. Motivációjuk általában az, hogy kelet-európai specialisták, vagy hogy érdekli őket saját családi hátterük, szüleik vagy nagyszüleik kultúrája, vagy sok esetben az, hogy aránylag csekély tandíj ellenében ca. 15 quarter-creditet tudnak felvenni egyetemi tanulmányaik felgyorsítása céljából. Programunkról általában lingvisztikái és más szaklapokból vagy körlevelekből értesültek, vagy a program volt diákjaitól, akik tavaly voltak Adában, vagy még régebben Portlandban. Tehát általában nem az emigráns sajtóból, a magyarlakta vidékeken ezerszámra szétosztott brosúrákból, vagy magyar egyházaktól és szervezetektől kaptak tudomást rólunk. Ebből csupán azt akarom kihozni, hogy ennek dacára az általános amerikai közéletben is van egy bizonyos igény a magyar tanulmányokra egyetemi szinten. Ugyanakkor érdemes számon tartani, hogy az emigráns (értsd; az első-generációs réteg, mely főleg politikai elidegenedése alapján tartja magát magyarnak) magyarság általában nem tart igényt ilyennemű oktatásra! Magyar származású diákjaink zöme régiamerikás családok gyermeke — általában másod- vagy harmadgenerációsok. Miért nem érdekli az úgynevezett magyar emigrációs ifjúságot az egyetemi szintű továbbképzés, a fejlődés, a nívós elsajátítása a magyar kultúrának? Évek óta kérdezgetjük ezt egymástól mindannyian, akik komolyan foglalkozunk, egyetemi szinten a magyarságtudományi programokkal. Erre részben kaptunk is választ egy váratlan helyről most májusban, amikor Közösségünk, több tudományos szervezettel karöltve, szimpóziumot szervezett az 1956-os Magyar Forradalom kiértékelésére az ohiobeli Kent-i állami egyetemen. Annak dacára, hogy Kent négy nagyobb magyar központból könnyen elérhető (Cleveland, Youngstown, Akron, Pittsburgh) és hogy az 1956-os események emigránsai jó számban vannak képviselve a fenti városokban, ennek az eseménynek a 25. évfordulójára rendezett konferenciára nem jött el több mint fél tucat "emigráns." Kenten az előadók és a hallgatók 98%-a amerikai és kanadai magyar szakértőkből tevődött össze. Szakképzettséggel és tudással értékelték ki ennek a nagy magyar eseménynek és tragédiának az előzményeit és következményeit. Bár 5
