Itt-Ott, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 3. szám
Clevelandban, Akronban, Youngstownban és Pittsburghban már hetekkel előre tudtak a szimpózium gazdag programjáról, a hivatalos magyar emigráció távol tartotta magát, tüntetőleg bojkottált. (Ennek ellenére a rendezvény mind magyar, mind tudományos szempontból sikeres volt. Nyoma is marad majd, mert egyetemi kiadó gondozásában jelennek meg az elhangzott előadások, válogatott tanulmányokként, a Forradalom 25. évfordulójára.) De miért kellett ezt bojkottálni a hivatalos emigrációnak ? Az irigység lehetne egy magyarázat erre — de ez önmagában nem valószínű. Inkább az emigrációs mentalitás begyepesedése, botor rövidlátó volta nyújt némi magyarázatot. 1956-ot a tömegember szólamokban tudja megérteni és felfogni csupán, de nem képes — még 25 év távlatából sem — az eseményeket igazi történelmi kiértékelésen végigvinni. Kár, nagy kár! Mert ez azt jelenti, hogy a hivatalos emigráció nem képes egyetemi szinten értekezni saját létjogosultságáról. Ez már a rigor mortis biztos jele! A kenti rendezvénnyel kapocsolatos emigráns reakció ugyanazokat a szimptómákat árulja el mint amelyek évek óta kísérik a magyar tanulmányok fogadtatását általuk. A magyarságtudományi programokat sem lehet hangzatos szólamokkal népszerűsíteni. Azon kívül, ezek a tanulmányprogramok a jövőt szolgálják, és az emigráció nem képes ezt megérteni, mert ők a múltat csak múltnak tudják "ünnepelni" — nem tudják felfogni, hogy a múltunk jelenünket állandóan kíséri a jövő meghatározásában! Vagy talán mégsem kár? Mert az üres emigráns szólamok és a szervezősdi kérlelhetetlenül haladnak a nyomtalan halálba, míg a komoly magyar munka ígyis-úgyis megmarad az amerikai közélet támogatásából és a szétszórtsági (értsd azokat a magyarokat, akik népi/nemzeti hűségüket generációról-generációra továbbadják) magyarság szorgalmából és kitartásából. —Andris . . . a magyarságnak mint erkölcsi és szellemi valóságnak a tömörítése, a fokozása kétféleképpen történhetik: egy formai és egy tartalmi úton. Formai úton akkor, ha minél inkább öntudatosítom, minél tisztább fogalmat alkotok róla, tartalmát minél bensőbben és biztosabban ragadom meg s minél határozottabban és szenvedélyesebben mondok igent és áment a magyarság fényére és becsére. Másodszor azzal, ha a magyarságot formai tényezőnek nézem és minél nemesebb emberi tartalmat igyekszem elhelyezni benne. Két egyformán jő magyar közül magyarnak is az a különb, aki igazabb, becsületesebb, hívebb és önfeláldozóbb. A magyarság akkor lesz teljessé, ha minél tisztább öntudattal és minél nemesebb erkölcsiséggel párosul. —Ravasz László 6 r t
