Itt-Ott, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 2. szám

mintha a magam titkos gyanúit igazolnák. Szeretnem hinni, hogy a szerző emberjob­bító, nemes haragjának torlása nem törik meg az olvasói lustaság gátján, mely mögött hiába tombol irodalmunk tengerrekesztése. Az olvasók elkopnak a tétfé-vizslatás vaksi robotján, látóidegük, életidejük a betűkre nem marad. Ám ha valamivel, az ilyen ébresztőnek szánt géppisztolysorozattal a szívünkbe még elérheti, hogy a nyugati szibaritaság és a tizenkét csatornás tévé­lágyulás emigrációs agy-torporából magunk­hoz térjünk — mármint akinek van, még szí­ve, keresztüllőnivaló; aki nem afféle emig­rációs, tengéléti tetszhalott, bár nevetgé­lő, pirospozsgás egyébiránt s tán még gyer­meket is nemez. Mert akik ettől az irodal­mi géppisztolysorozattól sem ébrednek a valóra, azok meghaltak már, noha ők ma­guk még nem is gyanítják. Zas Lóránt Ülsz c. könyve az Amerikai Magyar írók kiadásában, Los Angelesben jelent meg, gazdag fényképanyaggal illusz­trálva, keménykötésben, különleges papí­ron, 206 oldalon. Megrendelhető 10$-ért a szerző címén; P.O. Box 4442, Thousand Oaks, CA 91359, USA, —Határ Győző, London CSEPPBEN A TENGER (Harrer Gábor; Nincs mese. Författeres Bokmaskin, Stockholm, 1980.) Harrer Gábor verseit ol vasva akaratlanul is Szalay rajzai ötlenek fel az emberben. A tö­mörségre való törekvés azt a masszív vonal­­vezetést asszociálja, amelyet valamiféle hi­ányérzet diktál, s amelyet a teljesség utáni vágy igazít harmóniává. A Harrer-verseket is e "cseppben a tenger" totalitásának igénye dominálja. A költő ars poeticája nyomon követhető a kö­vetkező versben: Hát összetörve, s ez így része az egésznek. Gondolkozunk, s helyet keresünk egy cserépnek. A vers — és általában a kötet — a kon­­trasztos technikán alapul. Egy-egy szóké­pen belül felerősödve éleződnek ki az ellen­tétek, a verskontextuson belül bonyolult ösz­­szefüggést alkotva, melyet a költő harmónia­igénye foglal új rendszerbe. E rövid vers­ben pl. négy ellentét feszül egymásnak: 1) A "Hát összetörve" érzelmi töltésű kezdősor a "s ez így része az egésznek" tárgyilagos megállapításnak, 2) a "Gondol­kozunk, " a záró mondatnak: a "Gondolko­zunk" statikussága ellentétben van a "he­lyet keresünk" dinamikájával. 3) Magában a zárósorban is szembeállnak egymással a "s helyet keresünk" és az "éfey cserép­nek" kifejezések; az előbbi szervesen bele­tartozik a kontextusba, míg az utóbbi kö­zönséges kitétel révén meglepően hat, szinte "kilóg" a versből (aránytalanság érzetét kelti). A vers kezdőpontja ("Hát összetörve") és nyugvópontja ("s helyet keresünk egy cse­répnek") közötti dinamizmus emelkedő ten­denciát mutat: Hát összetörve--------- s helyet keresünk (mélypont) (csúcs, climax) A költő tehát az egymásnak feszülő ellen­téteket ezzel az előremutató mozgással oldja fel; a vers pozitív üzenete folytán katarktikus élményt vált ki az olvasóban. Harrer verseiben jelentős szerepet játszik az elhallgatás,- Pilinszky Jánosra emlékez­tetőén inkább sugall, mint "kifejez." Erre példa a következő vers; Nekem is volt egyszer igazi, édes anyám. Egyszer csak eltűnt, egy meleg nyárdélután, s azóta mindig, minden reggel boszorkány jött a reggeli tejjel. 36

Next

/
Oldalképek
Tartalom