Itt-Ott, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 2. szám
egy jól felépített, szisztematikus szótárra emlékeztet. A "Saturation" c. verse pl. hasznos útmutató lehet a méltán híres magyar gasztronómia nyelvét elsajátítani kívánó olvasónak: nem ránthatom be a főzeléket a feltét-t-el-készült nyers-polgár piros borban szólam szószban ropogósra ült a képen / csintalan palacsintákat pofon osztogattak a lekvártól huzatot kaptam a fal a másikat Pontosan hatvanöt étkezéssel kapcsolatos kifejezéssel ismerkedhetünk meg, mielőtt bekövetkezne a tragédia: hamm s a kritika bekapott Ehhez egy józan ítélettel megáldott olvasó csak annyit tehet hozzá, úgy kell neki (t.i. a kritikának) csak-aztán ne csodálkozzon, ha a szólamszósz megüli a gyomrát. Ha valaki mégis arra vállalkoznék, hogy Mózsi spekulatív szokatlanságú képei mögött az élmény erejét keresse, az nem talál mást, mint az általánosságok szintjére desztillált életet. (Vagy az ő stílusában ÉL-ETET) A Vulgaritás Vulkánja kirobbantotta a Káosz Krátereit és a Léhaság Lávája lustán hömpölyög az értelem már úgyis kialudt ("Füstölögj csak") Ilyen esetben nehéz a mondanivaló igazát cáfolni. Zavarbaejto jellemzője ez Mózsi rezignált reflexióinak, zavarbaejto, mert ha hajlandóságot érzünk a mondanivaló és a vers szétválasztására, akkor ez következésképpen magát a verset kérdőjelezi meg. Minek verset írni, ha a "szóra született mondanivalót" frázisok fejezik ki? Közhelyeknek, olcsó gageknek pedig nincs helyük a költészetben! kikerültem a határvadász szerelmet s ide már nem a 6.20-assal jöttem ("Scappavia") úgy kezdődött a küzdelem hogy visszaütött a Sors ("Atavisztika") Komoly kifogás lehet ez "Az élet mozijában" és "A vágy lágerében" ciklusok ellen (vö. "Rongyrázás,” "Patyolatban"). A kötet további részében már néhány szerencsésebb, személyes élménytől ihletett verset is találunk. Ezek közül a "Felfelé a Dunán" ciklus talán a legsikerültebb. Őszinte líraiság, minden idegszállal elevenen érzett emlék-valóság kap szárnyra képi-zenei közegben: egymásba bújtunk esdeklő szavakat sugdosva társaink rózsaszín szerelmi vallomást váró füleibe de a csend túl csendes és szagosán bánatos csak a zenével a lüktetővel az éterben szárnyaló dózissal tudtunk létezni az ég szakadatlanul balgaszürke de mi nem mertünk egymásra nézni ("Felfelé a Dunán") A "Magunkra maradtunk" és a "Nem lehet felejteni" c. költemények ugyancsak szép példái Mózsi néhol erőre kapó lírai realizmusának. A "Rekviemet érettünk?" kemény, dísztelen kifejezőeszközei azonban önmaguk slágerszöveg-paródiájává válnak az "Inquiry" kezdő képeiben: ne fájjon hogy virágok nemcsak a te szívedből nyílnak
