Itt-Ott, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 2. szám
MAG YAH KIB&AILYI POSTA ITT-OTTnak: A 13. évf. 2. száma igen gazdag szám, sok érdekeset olvastam benne. A Vállalkozó Gruber-család története ("Műmárvány") eszembe juttatta, hogy az amerikai magyarság történetét nemcsak úgy kell megírni, hogy az írék politikusok legyenek benne, hanem'legyenek ott azok a vállalkozé üzletemberek is, akik a munkájukkal jé hírt szereztek a magyarságnak. Ügy látszik, hogy ezek a míímárváhyos Gruberek ilyenek voltak. De nyílván ilyenek a Sass Marcik, Böjtösök, Szathmáryk, stb. is! Maga ez az írás nyelvileg igen gyöngén van megírva, henye és magyartalan is sokhelyen, de amit leír, az nagyon fontos ebből a szempontból. Minél több ilyen írást szerezzetek, közöljetek, mert ez a réteg kívül van a történetírók figyelmén, pedig ez a réteg tartja fönn a magyarságot igazán. (Példa rá a ti munkátok is!) Olvastam Ludányi Andris himnusz-elmélkedését és igen érdekesnek tartom. Megírtam neki, hogy viszont a székely himnuszt én nem tartom himnusznak. Himnusza csak egy népnek van, etnikai csoportnak, néprajzi, táji néprétegnek nincsen. Mertha a székelységnek himnusza van, akkor az egy másik nép. így aztán óhatatlanul a román nacionalizmus alapjára sildünk, hiszen az állítja, hogy a székelyek nem magyarok. Különben a székely himnuszt nem egy nép történelmi óhaja, mozgása, harca stb. hozta létre, hanem egy hivatalnok-értelmiségi réteg nosztalgiája, jobbára azoké, akik 1918 után elhagyták Erdélyt és ezzel akartak tüntetni. Némi szomorúsággal tapasztaltam romániai, nyugati magyar barátaimnál, hogy a székely himnuszt úgy éneklik, mintha az valóban himnusz lenne. Nem az! Különösen nem lehet az, mert a székelységnek a magyarságtól való különállásának ravasz eszméjét segítheti elő. Nem az, mert nem fűződik hozzá egy nép, egy teljes magyar közösség történelmi hagyománya, tudati kapcsolódása, olyan esemény, mely e "himnusz" kapcsán azonos asszociáciéra készteti a magyar embert, ha énekli. Nemzeti himnuszunkkal más a helyzet. Akár Chicagóban, akár Újvidéken énekli a magyar ember, történelmi asszociációi azonosak. A székely himnusznak ilyen háttere nincs és ne is legyen. Se az erdélyi magyarság, se pedig a nyugati ne adjon neki történeti patinát, mert nem adhat neki és főleg rosszat tesz vele. Mellékes ügy, de nem érdektelen . ... Elküldöm nektek a Végh Antal könyvet, amerikai és kanadai utazásáról szól. Nem tudom, mi lesz a ti véleményetek róla, de nekem nem tetszett. Zilált, pletykaszintű írásmfí, amelyik nem tudja igazán érzékeltetni az ottani magyarság dolgait, sorsát, csoportjait, az irodalmi művek minőségét és így tovább. Nagy elszalasztott lehetőség volt ez, hogy egy magyar íré megírja útját nálatok. Hát így sikerült. Tóni nem volt ott, amikor a nagy észt osztogatták. Jé érzéke van a szóhoz, de halovány fogalma sincs arról, hogy rajta kívül is vannak dolgok, emberek, írások. Ez a szöveg már nem azonos azzal, amit a Nők Lapjában közölt, pl. a Szathmáry Lajos bácsiról írottakat is kijavította, mert az is tele volt hülyeségekkel és tévedésekkel. Hogy mennyi maradt még a könyvben, majd meglátjátok. Borzasztóan hiányolom azoknak az ITT-OTT típusú embereknek a portréját, munkájuk leírását, akik számomra igazán az amerikai, kanadai magyarságot jelentik. A dolgozó, érvényesülni tudó, párbeszédet folytató, a magyarságot modernül néző magyarokat, ezekről szinte szó sincs a könyvben. Hát akkor miért utazott Tóni hozzátok ? Csak jót enni és inni Lajos bácsi éttermében? —N.N., Magyarország ITT-OTTnak: Az ITT-OTT példányát átolvastuk és tovább adtuk. Legelőször L.B. amszterdami levelét olvastuk el, ezt annak idején eredetiben is sikerült olvasni. A nagyközönség számára jobb volt ez a változat, 28