Itt-Ott, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 2. szám
mert a nevek kimaradtak belőle és egy-két kevésbé fontos vagy lényeges epizód kimaradt, ez viszont a tömörítést szolgálja, s nem tereli el a figyelmet. Tkp. nagyon szimpatikus a társaság közös akarata, ügybuzgalma, különösen tetszett ”éjl"-nek az utolsó oldalon írt néhány sora: kisebbségben vagy szórványban élőknek nem szabad egymásra megsértődniük, mert így is kevesen vannak és ezt a keveset meg kell becsülni, menteni. Tehát fő a békesség! Azon a néhány oldalon is egy másfajta légkörből szipákolt nagyokat az ember. Hiába, nálatok egészen más mindén. A Kritika márc. számában beszélgetést közöl Kovács Imre volt parasztpárti politikussal, aki kint élt New Yorkban és tavaly ősszel halt meg: —Nincs honvágyad? — Nem tagadom. —Hátakkor? —Tudod, a mai Magyarország már olyan ország, ahonnét én el nem mennék. De nem olyan, amelyikbe hazatérnék .... Szellemes. —N.N., Magyarország Sass Máronnak; Köszönöm az időközben megérkezett ITT-OTT számot. Nem tudom elhallgatni, hogy ez a sokra hivatott társaság méltóbb orgánumot érdemelne. Éppen azért, hogy művelje tagjait. Még ha csak egyféle baráti közlönynek is szánjátok, akkor is nívósabbnak kellene lennie. Én igazán nem vagyok valami vallásos ember, ha ragaszkodom is kálomista hitemhez, ám az amerikai református lelkészek elleni cikk majdhogy szégyenteljes. Semmi kétség, papjaink elmaradottak, egyikük-másikuk ókonzervatív, antiszemita, meg sok minden más, ám az sem kétséges, hogy' idestova egy százada az egyedüli támaszai a szerencsétlen, Amerikába szakadt magyarok jó részének. Restelltem ezt az írást még magam is. Miért nem töritek a fejeteket azon, hogy valaki, aki szélesebb látókörrel rendelkezik, vegye a kezébe a szerkesztést? — Z., San Bernardino, CA Z ,-nek; Az ITT-OTTot soha nem szántuk csak egy baráti közlönynek. Az ITT-OTT nagyon kemény munkát végez már több mint tíz éve, aminek nyoma is van már. Sajnos még túl sokan nem látják a lényeget munkánkban, de ennek ellenére mi csináljuk azt, amit nekünk tennünk kell. Ne felejtsd el, hogy az ITT-OTT egy szabad fórum. Tehát nem akarjuk senkinek befogni a száját csak azért, mert véleménye van, még akkor sem, ha véleménye nem feltétlenül egyezik a miénkkel. Ezt nekünk előbbutóbb meg kell tanulnunk ahhoz, hogy gyermekeink, akik mégiscsak valamilyen fajta demokráciában nőnek fel, komolyan vegyenek bennünket. Közösség nélkül, utánpótlás nélkül nincs jövője a szétszóródott magyaroknak. Ha ezt nem ápoljuk, kár a munkánkért. Mi kiöregszünk, és még a könyveinket is kiszórják a szemétdombra, ha nincs mögöttünk, aki az értéket továbbviszi. Szerkesztőnk Éltető Lajos. Szélesebb látókörű, jobb szívű magyar embert sajnos még Amerika nem1 szült. Jóllehet megvannak a személyes problémáink, s ezért nem tudunk megjelenni olyan gyakran, mint ahogy lehetne, de rátermettebb szerkesztőt, mint Lajos, külföldön megjelenő amerikai kiadvány még nem látott. Remélem, előbb-utóbb fogunk találkozni az ITT-OTT konferencián, ölel — Sass Márton ITT-OTTnak; Amerikai utamról visszatérve Londonba, csak most jutott el hozzám az ITT-OTT 13. évfolyamának 3. száma, melyben közöltétek Szathmáry Lajos (Chicago, IL) levelét. Több évtizedes újságíró és írói gyakorlatom során az ilyen hangvételű irományokra soha nem szoktam válaszolni. E gyakorlattól ezúttal sem akarok eltérni. Csupán annyit kívánok megjegyezni, hogy7 a Szathmáry Lajos által kifogásolt levelemben 29
