Itt-Ott, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 2. szám

1. Gyermek-néptánccsoportok biztosítják a jövőt és a hagyományok őrzésének folyamatosságát, A new jerseyi ŰJ VÁR gyermekcsoport szép és követendő példáját nyújtotta ennek a törekvésnek.

2. Néptáncegyüttesek, melyek magyar származású fiatalokból állnak és általában magyarlakta városokban tevékenykednek. VADRÓZSA (Calgary), KÁRPÁTOK (Los Angeles), HUNGÁRIA (Detroit), KODÁLY (Toronto), SZITTYA (St. Catherines, Ontario), BOKRÉTA (Montreal), HUNGÁRIA (New York) sorolhatók ebbe a kategóriáiba.

3. A magyar cserkészek mindig nagy igyekezettel és sok esetben kiemelkedő sikerrel tanulmányozzák nemcsak a néptáncot,' de a magyar népi kultúra többi ágait is. A New Brunswick-i (New Jersey) REGÖS és a hamiltoni (Ontario) cserkészcsapatok tánccsoportjai tettek erről a munkáról szép bizonyságot a torontói Pontozón.

4. Számos vegyes, magyar és más nemzetiségű tagokból álló együttes is működik A- merikában. A táncosok a környező magyar közösségből és az amerikai nemzetközi néptáncmozgalom tagjaiból kerülnek ki. Koreográfusuk legtöbb esetben magyar, de előfordul az is, hogy egy-egy komolyan érdeklődő amerikai néptáncos Magyarországra utazik tudásának kibővítése céljából és visszatértét kővetően kizárólag a magyar néptánc tanításával és előadásával foglalkozik.

Ilyen együttesek közé sorolhatjuk a FEKETE FÖLD (Toronto), UNGARESCA (New York), és a LONDON (ontarioi) tánccsoportot.

5. Észak-Amerika több városában működik olyan néptáncegyüttes, melynek egyetlen tagja sem magyar, viszonyt egy, vagy több magyar néptánc-kompozíciót betanult, ezeket rendszeresen előadja. Legtöbb esetben Amerikában élő magyar vendégkoreográfustól tanulják a táncokat, de van példa arra is, hogy a csoport vezetője állítja össze, kutatómunka alapján.

A MACKINAW Együttes Drummondvilleből, Québecből érkezett a torontói Pontozóra. Tagjai fiatal francia-kanadaiak, mind kitűnő táncosok. Koreográfusuk Jean Sauriol, aki minden eddigi magyar összeállításával különleges művészi hajlamról és jó ízlésről tett bizonyságot, amellett, hogy lelkiismeretes tanulmányozást és kutatást is vet munkájába. Az együttest a Pontozó közönsége szívébe zárta és munkáját a kiértékelő bizottság az elmúlt pontozók során több esetben díjjal méltányolta.

Fontos megemlítenünk, hogy a bemutatott számok szintén tükrözték az amerikai-magyar néptáncmozgalom művészi sokoldalúságát is. Számos hazai koreográfus munkája volt látható (pl. Timár: Tardonai Leánytánc, Rábai; Kállai Kettős). Néhány összeállítás kifejezetten amerikai-magyar csoportok számára készült, magyarországi vendégkoreográfusok által (pl. Falvay* Fehér Fuszulykavirág—Erdélyi Táncok). Amerikában élő néptáncosok koreográfiái (Magyar Judith; Csárdás/Csapás—Zempléni Táncok, Dreisziger Kálmán; Szatmári Verbunk és Csárdás), valamint az előbb említett nem magyar koreográfusok munkájából is láthatott a közönség (Jean Sauriol; Észak-keleti Táncok).

Miután pontos kiírás nem lett közreadva a fesztivál előtt és a csoportok bemutatóinak egységesen jó színvonala nehéz választás elé állította a kiértékelő bizottságot, a Pontozó Kupa helyett három csoportot neveztek meg legjobb teljesítményükért;

24