Itt-Ott, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 2. szám

könnyű fajsúlyú Lehár melódiának nyelvöl töge tő közbeszúrásával, míg végig a "Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország" dallamának, Vineze Zsigmond érzelgős operett-dalának jut a domináns szerep. Aztán a zene elcsendesedik, csak Sosztakovics menetelése hallatszik még a távolban: ahogy jött, erősödve, úgy távozik halkulva a szovjet motívum lelki színterünkről . S ekkor ránk zúdul az ötödik tétel, a Presto, a mégis tétele, melynek táncdallamaiban, ritmusaiban újra megvigasztalódunk, hogy a végén megint reméljünk, bízzunk egy távoli, szebb, emberibb jövőben.

Hogy Bartók a Concertóban a szomorúan-pozitív magyar sorsot is kifejezi a maga sorsa mellett, ahhoz aligha férhet kétség. És mivel ezt a darabot ma világszerte játsszák, s örökre játszani fogják a legjobb zenekarok, jajunk nem hal ki soha a világ füléből, lényünk nem tűnik el az emberiség lelki szeméből. Bartóknak sikerült, különösen ezzel a művével, elérni azt a magyar zene nyelvén, ami Adynak magyarul nem sikerülhetett: elindulni az Értől s befutni a szent, nagy óceánba.

Bartók a Concerto után komponált még egy szonátát hegedűre, egy zongoraversenyt s egy brácsaversenyt — utóbbit azonban már nem fejezhette be. 1945. szeptember 26-án, hosszú évekig tartó szenvedés után mégis hirtelen, elhunyt kálváriájának utolsó stációján. Feleségének, Pásztory Dittának azt Ígérte volt, hogy addig nem hal meg, míg zene van a lelkében, míg ki nem írta magát. De ez nem adatott meg neki.

A háború, amitől annyira féltette hazáját s az emberiséget, s a jobboldali diktatúrák világa, amit annyira gyűlölt, véget ért. Magyarországon az új rendszer Bartókot távollétében beválasztotta a Parlamentbe, mint az egyetlen olyan külföldre távozott tekintélyt, aki németellenessége miatt az új hódítók számára is elfogadható lett volna. Bartók azonban már a Concertóban világosan kimondta véleményét a felszabadítókról s magyarul cenzurázatlanul még ki nem adott leveleiben már 1944-ben a Magyarországot fenyegető orosz veszélyről ír, a háboní után pedig egy angolnyelvű levelében megjegyzi: "So much damage has been done to the country that Heaven knows if and when it can again somehow recover. The Germans were beasts, but the Russians do not seem to be saints, too |sic|."

Sohasem akart kivándorolni, amerikai tartózkodását mindvégig ideiglenesnek tekintette. De 1945. július elején ezt írja Zádor Jenőnek (angolból fordítom vissza): "Egyelőre gondolni sem lehet arra, hogy hazamenjünk . . . még ha lehetne is, jobb kivárni a fejleményeket. Jó ég tudja, hány évig tart, míg Magyarország valamennyire összeszedi magát . . .." S nagybetegen, július 7-én elhagyja az Egyesült Államok területét, átjön Kanadába, hogy innen, külföldről legálisan bevándorolhasson az USA-ba. Csaló tehát az a kép, melyet otthon festenek Bartókról, miszerint csak a betegség s a halál akadályozta meg a hazatérésben. Bartók nem tért volna haza még nagyon sokáig, ha valaha — s nem is tehetett volna egy olyan ember másképp, aki távozását 1940-ben azzal indokolta meg, hogy aki elmehet, de mégis marad, az erkölcsileg mindent jóváhagy, ami az országban történik. S már 1945 júliusában felháborodik azon, hogy otthon Dohnányi Ernőt a háborús bűnösök közé sorolják. Elképzelhető-e, hogy Bartók Béla jóváhagyja a Rákosi kort azzal, hogy visszatértével az új rendszerre szavaz ? Aligha. A békének, a testvériségnek, az igazi szabadságnak a szerelmese volt — s ezeket a szavakat akkoriban Magyarországon bitangul bitorolták. Mégis, leghőbb óhaja az volt, hogy valamikor hazatérhessen, s én hiszem, hogy eljön még az idő, talán rövidesen, amikor legalább halottaiban beteljesülhet ez a vágya.

A végére hagytam a kérdést: mit meríthetünk mi, szétszórtságbeli magyarok Bartók-11