Itt-Ott, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 2. szám
Bartók nemcsak zeneszerző, de zongoraművész is volt, egyike a legjobbaknak századunkban. Hálásak lehetünk, hogy sok előadását megőrizték számunkra; életében harminchat önálló lemezt vágott, s ezekből több összeállítás még ma is kapható. A hangját is hallani némelyiken, amint a számokat magyarul bemondja. Munkásságának másik fontos része írói, zenekritikai tevékenysége; Önállóan és Kodállyal együtt több könyvnek a szerzője, s valami 140 cikke jelent meg életében a világ majdnem minden művelt nyelvén. Ha mint kezdő műkedvelő közelednék Bartók életművéhez, a Hungaroton lemezgyár kitűnő gyűjteményének, az Észak-Amerikában "Bartók — Complete Edition" címen forgalmazott lemezeiből vennék meg egyet, először valamelyik népdal összeállítást. Aztán vennék hozzá még egyet-kettőt a,har mincháromból. Ki ne élvezné közülünk az "Elindultam száp hazámbul"-t, az "Által mennék én a Tiszán ladikán"-t, a "Szánt a babám, csireg-csörög"-öt, művészi előadásban? Hisz mindnyájan ismerjük ezeket a dalokat, közkincsnek tekintjük őket, s azok is, de nem mindenki tudja, hogy Bartók tette Őket azzá. Azután a balladákat, az erdélyi anyagot hallgatnám meg, beleértve a románt is. Ezek után jöhetnének a rapszódiák, melyekben a népdal-motívumok még könnyen felismerhetők. Csak azután kísérleteznék a nehezebb művekkel — mindenek előtt talán a zenekari Concertóval. A Concerto nem minden tekintetben tipikus alkotása Bartóknak, mégis kiváló példa arra, hova jutott el a népdalok magasztos egyszerűségétől inspirálva a legbonyolultabb szerkezetekig. Ez volt az első műve, amit Amerikában szerzett, 1943-ban, majdnemhárom évi mély hallgatás után. Megértéséhez tudnunk kell, hegy Bartók nem szívlelte a fasizmust, hogy Hitler németjeit különösen gyűlölte a háború miatt, de azt is, hogy mindenek felett Magyarországot féltette, hazája sorsa aggasztotta. Mi lesz vele? Tuléli-e a vészt, amibe belesodródott? S ha igen, mi jön azután? — 1943-ban, Sztálingrád és a nagy szovjet offenzíva megindítása után nem kellett prófétának lenni ahhoz, hogy a háború közvetlen következményeit gyanítsa valaki. Mégis prófétikus mű a Concerto, amit már mint súlyos beteg írt meg a Saranac-i tő partján New York államban, bámulatos gyorsasággal, annak az évnek szeptemberében. A művet Szergjei Kusszevickij, a híres orosz származású karmester megrendelésére szerezte, a Boston Symphony számára. Kusszevickijt viszont Bartók magyar tisztelői-barátai, Reiner Frigyes karmester és Szigeti József hegedűművész késztették arra, hogy az össze roppant, beteg zeneszerzőt újabb alkotásra, életkedvre serkentse. Kusszevickij személyesen kereste fel Bartókot a Mt.Sinai kórházban, ahol a megírandó műért csekket adott át neki. Bartók, aki megrendelésre nem szeretett soha dolgozni, megtiszteltetésnek érezte a feladatot, talán mert érezte a tett önzetlenségét — s hálából a legjobbat adta, amire képes volt. A Concerto hosszú darab, kb. negyven percig tart előadása. Első tétele, az Allegro vivace az "Annyi bánat a szivemen, kétrét hajlott az egeken" c. kesergő dallamának variációjára épül fel; a második, az Allegretto, schérzando, avagy alcíme szerint Giucco déllé coppie, "páros játék" vicces, vidám intermezzot képez, egy egyházi énekre emlékeztető dallam beiktatásával. A harmadik, az Andante non troppo; elégia, siratóének, amiben a szerző ismét az első tétel motívumát dolgozza fel, de még magasztosabban, még szomorúbban. A negyedik tétel nem egyéb, mint Sosztakovics szovjet zeneszerző 7., az ún. Leningrád szimfóniája 352 ütemén átvonuló főmotívumának a kigúnyolása egy hasonló ízű, lyabb művészek is előadják ezeket, felnőtt hallgatóknak. 10 T
