Itt-Ott, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 2. szám

gyár népdal-variánst jegyzett fel vagy katalogizált, közel 5 000 román változatot, s több mint 3 000 szlovákot — mindezt Nagymagyarország területéről. Ezen kívül foglalkozott többek között arab, török és bolgár anyaggal is. Korán belátta ugyanis azt, amit a nyelvé­szek már régen tudtak; hogy egy nyelvet leírni, tudományosan meghatározni csakis össze­­hasonlíté módszerrel lehet, hogy nem elég magyar anyagot gyűjteni: ahhoz, hogy megtud­juk, mi a magyar, legalább a közvetlen szerepet játszó kölcsönhatásokat is ki kell kutat­nunk. Hogy még mélyebbre hathassunk, az egész világ népzenéjét ismernünk, rekonstruál­nunk kellene — s Bartók egy, az egész világot átölelő kutatómunka megszervezéséről is álmodozott, egy olyan hatalmas feladatról, ami a mai napig sincs megoldva, s talán már nem is lesz soha, mert a szerves közösségek széthullanak, feloldódnak az urbanizáció folytán, a népzenét pedig kiöli a gyártott kommerszzene s terjesztő eszköze, a rádió. Bartók tehát minden más érdeme mellett társalapítója egy űj tudományágnak is, az összehasonlító népzenetudománynak, vagy ahogy görögösen nevezzük, az etnomuzikológiá­­nak. Osztályzó-rendszerét ma már világszerte ismerik és alkalmazzák a zenetudósok. Semmi sem okozott Bartóknak több kellemetlenséget életében, mint éppen kutatómun­kájának összehasonlító jellege. Az erdélyi gyűjteménye s az abból eredő elméleti írásai miatt pl .minden oldalról érte dumm támadás. Bizonyos magyar körök hazaárulással vá­dolták, mert román anyagot is feldolgozott, saját műveiben is. Román részről viszont azt is hallhatta, hogy csal, hogy a román anyagot elmagyarosítja. Mások ismét egye­nesen szlováknak vagy románnak mondták, így pl. Octavian Beu, a híres román zene­szakértő, aki Bartókot a román sajtóban nyíltan "compositorul román’'-ként, azaz román zeneszerzőként emlegette. Bartók maga nem késett az udvarias válasszal ebben az eset­ben sem; megírta Beunak, hogy ő magát magyar zeneszerzőnek tartja, és hogyha a dal­lam némely szerzeményében román elemekre épül fel, ez még nem ok arra, hogy "com­positorul roman"-nak legyen elkönyvelve, hisz ez éppoly helytelen, mintha Brahmsot, Schubertét magyarnak, Debussyt pedig spanyolnak tartanánk csupán azért, mert műveik­ben magyar, illetve spanyol ihletre is találunk. Akárcsak Kodályra, Bartókra is a kinyilatkoztatás erejével hatott a népzene felfede­zése. Üj skálák, hangösszetételek, ritmusok, új lehetőségek tárultak fel előtte — olyan ala­pok, melyek a nyugateurópai klasszikus zenében nem voltak meg. íme az új zenenyelv, az új zenenyelvtan! Tipikusan magyar, de mégis több ennél; egy új zenekultúrának, művelt­ségnek a fundamentuma. Erre épített 1905 után konzekvensen, akkor is, ha másrészt a legkorszerűbb eszközökkel bánt anyagával. Mekkora a bartóki életmű terjedelme ? Ha a szakértők számozási rendszerét vesszük alapul, 77 ifjúkori és 104 érett, publikált szerzeményt tartunk nyilván. Ha azonban az egyes dalletéteket külön számláljuk, ezeket a miniatűr gyöngyszemeket melyeket keretbe foglalva, gyutőnév alatt adott ki, úgy 103 az ifjúkori, s 557 a férfikori művek száma, összesen 661 — bár ez csak a saját, egyáltalán nem precíz összegezésemnek az eredménye. Nem fontos; akárhogyan számolunk, óriási teljesítmény, hatalmas mű. Hogy ebből melyek a legnagyobb alkotások, ízlés dolga is; talán a zenekari Concerto, a vonósnégyesek, a Divertimento, a Hegedűkoneert, a zongorakoncertek s esetleg a Cantata Profana azok, melyeket legtöbb­ször előadnak világszerte, de örökbecsű alkotások a színpadra írt Csodálatos mandarin, A fából faragott királyfi és a Kékszakállú herceg vára is, amiket itt igen ritkán vagy egy­általán nincs alkalmunk élvezni, legfennebb lemezen. A legkedvesebbek azonban népdal lététéi, valamint a gyermekeknek szánt zongora és hegedű darabok, melyek szintén mind csupa népdalból állanak. Tananyag gyermekeknek — de micsoda tananyag! A legkomo-9

Next

/
Oldalképek
Tartalom