Itt-Ott, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 1. szám
Nagy Károly (Somerset, NJ): CZINE MIHÁLY KÖSZÖNTÉSÉ < Elhangzott Cz.M. "Bethlen Gábor öröksége" c. előadásán, New Brunswick, 1980.XII.7.) Baj van történelemtudatunkkal. Múltunk nagy részét homály fedi. Anyáink, dédanyáink, ükapáink, szépapáink sorsát és korát nem ismerjük, vagy nem ismerjük igazán és jól, vagy nem eléggé ismerjük. Vagyis nem ismerjük azokat az erőket, hatásokat, eseményeket, amelyekből mi magunk is lettünk. így és ezért tehát magunkat sem ismerjük eléggé és igazán. Nem elsősorban mi vagyunk az okai történettudatunk hiányosságainak. Az egyszeregyet meg az ábécét sem magától találja ki újból és újból minden nemzedék. Megtanítják neki. A mit vis z on t n ekünk tan ítanak t ör t én el e mköny ve in k , annak túl nagy része hamisítás, szépítés, elhallgatás, kitalálás, propaganda. így volt ez a múltban is, így van ez ma is. Ezért kell nagyon odafigyelnünk azokra az íróinkra, költőinkre akik a művészetek gyakran lényeglátó eszközeivel, népünk iránti felelőséggel és hűséggel vállalják az igazi történelmünk tudatosításának szerepét is . Zrínyi Miklósra, a költőre, aki a török áfium ellen javallt orvosságot. Petőfi Sándorra, aki Dózsa György szellemét idézte és azt mondta: "Haza csak ott van, hol jog is van." Ady Endrére, aki az úri szittyák által gúzsbakötött jobbágymilliókról adott történelmi leckét. József Attilára, aki pontos látleletet rajzolt a huszas—harmincas évek Magyarországáról, ahonnan az ezernyi fajta népbetegség és a földnélküliség miatt kitántorgott ide, Amerikába másfélmillió emberünk. Illyés Gyulára, aki az ötvenes évek mindent átható zsarnokságát elemezte torokszorító érvényességgel. Sánta Ferencre, aki az 1956-os forradalomról írt riportot igazsággal és emberséggel. Meg Csoóri Sándorra, aki Sára Sándor filmrendezővel most a Don-kanyar magyar apokalipszisét igyekszik beemelni a kimondható köz tudatba. Ezért figyelünk nagyon Czine Mihályra is. 6 is a tudatosítás feladatát vállalta. Amikor mégnem lehetett szó a Felvidék magyarságáról, akkor ő szóvá tette irodalmunkat, iskoláikat, sorsukat. Amikor még néma volt a közgondolkozás Erdély magyarságáról, akkor őírt, előadásokat tartott, felelősség kérdésévé tette a számontartás, a közösségérzet ügyét. Amikor Jugoszlávia magyar irodalmát sem ismerhette még a magyarországi köztudat, akkor Czine Mihály tanulmányok sorozatában adott tájékoztatót az ottani írókról— költőkről, a vajdasági magyar életről. És amikor Nyugat magyarságát még távol akarták tartani a hazai magyarság szívétől, akkor Czine Mihály elfogadta Püski Sándor meghívását és végigjárta Amerika sok magyar csoportját, hogy lélektől-lélekig hozza hozzánk és vigye haza a magyar irodalom és a magyar megmaradás közös gondjainak és egybekovácsoló hitének üzeneteit. Köszöntjük hát Czine Mihályt a bátor szószólót és tudatébresztőt elismeréssel, a tudós professzort tisztelettel, és a hű barátot szíves öleléssel.— 21
