Itt-Ott, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 4. szám
tíKTBKS: X ILK TMK. Nagy Károly (Somerset, NJ): A MAGYARSÁGTUDAT ŐR SZIGETEI (Előadás a IV, Anyanyelvi Konferencián, Pécsett, 1981, aug. 2~án, és az ITT-OTT konferencián, 1981. aug. 27-én.) 1. Szórványosodás A Magyarországon kívül élő magyarok etnikai tömbjeinek legtöbbje töredezik. Dávid Zoltán "A magyar nemzetiségi statisztika múltja és jelene" c., a Valóság 1980, augusztusi számában megjelent tanulmányában rámutat arra, hogy Csehszlovákiában a magyarságnak már igen nagy száma kétnyelvű helységekben lakik. Gál Zsuzsa 1979-ben megjelent tanulmányában (Language Shift; Social Determinants of Linguistic Change in Bilingual Austria. Academic Press, N. Y., 1979.) azt írja, hogy 1920-ban a burgenlandi Felsőőrnek még háromnegyed része magyarajké volt, de 1971TMre már csak egynegyede beszélt magyarul. Semlyén István Kétmilliárd lélek c., a Kriterien kiadénál 1980-ban megjelent könyvében ezt írja Románia magyarságáréi: "A magyar etnosz mintegy negyed része (kb. 400 000 lélek) köztudottan olyan diaszpérában él, melynek mindössze 5-15 százalékát képviseli." A nyugati országokban is tapasztalható az eddig kisebb-nagyobb tömbökben élő magyarok széttelepülése; Torontóban, Clevelandban, New Brunswickon és másutt is megszűnőben vannak, vagy már el is tűntek a "magyar utcák," magyar negyedek, magyar városrészek. Mi az oka ennek a szétszóródásnak? Nyugaton rendszerint az a folyamat okozza, amit a szociológia "szuburbanizálődásnak, " szabad fordításban "kertvárosíasodásnak" hív. Mihelyt a nyugati városlakó megteheti; kiköltözik a zöldövezetbe és onnan jár be munkahelyére. Közép-Európában a városiasodás, az iparosodás járul hozzá legnagyobb mértékben a magyar tömbök feldarabolásához. Illyés Gyula így elemzi ezt a jelenséget abban az előszóban, amit Janics Kálmán A hontalanság évei — a szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után, 1945-1948 (Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, Bern, 1979.) c. könyvéhez írt: Mintha a történelem legújabbkori menete is a nemzeti kisebbségek léte ellen irányulna. Az iparosítás központosít, városokat duzzaszt, sőt kelt létre, a városok pedig az állam nyelvének — a hivatali nyelvnek — asszimiláló gócai. Nem is nagy tervszerűség kell ahhoz, hogy a népnyomorító e~ rők még az összefüggő kisebbségi területeket is szétdarabolják, a gyárak idevágó elhelyezésével, a lakosság áttelepülésének eélzatos irányításával. Az előbb idézett Semlyén István statisztikái kimutatják ennek a folyamatnak a sebességét is; adatai szerint 1966 és 1977 között Kolozsvár magyar lakossága a város 41.41%áról 32,59%-ára csökkent, Marosvásárhelyé 69.59%-ró! 53,60%-ra, Aradé 24.60%-ról 17.55%-ra, Nagyváradé 51.42%-ról 41.66%~ra és Nagybányáé 32.85%-ról 21.42%-ra, A szétszóródás természetesen meggyorsíthatja az asszimilálódási. "Az egyre gyorsuló városi fejlődés, a munkahelyeken és az oktatásban elkerülhetetlen kétnyelvűség, a vallási, társadalmi és nemzeti köteléfceklazulása következtében megnövekvő vegyes házas24
