Itt-Ott, 1980 (13. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 1. szám
UDdJ MmJJY&S KI AZ EGEK ÉS A CSILLOGÓ VIZEK URA ? (Seattle tórzsfőnök lervéle az Egyesült Államok kormányához 1855-ben) Hogyan vásárolhatod meg az eget és a földet? Ez a gondolat értelmetlen a számunkra. Ha a levegő símogatása, vagy a víz csillogása nem a miénk, hogyan tudjuk Neked eladni ? Ennek a földnek minden röge szent a mi népünk számára. A fenyőfák tűlevelei, folyópartok csöndje, a komor erdőket átölelő köd, a villanó és zümmögő bogár, mindez szent a mi népünk emlékezetében és történelmében. A fák éltető nedve a rézbőrű ember emlékét hordja magában. A fehér ember halottai elfeledik szülőföldjüket, amikor a csillagok között bolyonganak. A mi halottaink sohasem feledik el ezt a csodálatos földet, mert ez a föld a rézbőrű ember édesanyja. Mi a fold részei vagyunk és a fold bennünk van. A bódító illatú virágok a mi testvéreink; az állatok, a lovak, a fenseges sas, mind, mind a mi testvéreink. Az égbetörő sziklák, az erdők lehellete, a mokány ló életkedve és az ember; mindez egy család. Ezért amikor a washingtoni Nagyfőnök azt üzeni, hogy meg akarja vásárolni a földjeinket, túlsókat kér tőlünk. A Nagyfőnök azt üzeni, hogy biztosít számunkra egy menhelyet, ahol a magunk kedvére élhetünk. 0 lesz a mi atyánk és mi leszünk az ő fiai. Ha ez tényleg így van, megfontolás alá vetjük ajánlatát. De nem lesz könnyű a döntés, mert ez a föld megszentelt a mi számunkra.- < - • A kristálytiszta víz, mely a csermelyekben és a folyókban csorog, nemcsak víz, hanem őseink vére. Ha eladjuk Nektek e földet, emlékeznetek kell rá, hogy ez a föld szent, és fiáitok emlékébe kell véssétek, hogy ez a föld szent, hogy mindég emlékezzetek, hogy a tavak tükrén játszó fények őseink életét idézik. A vizek zúgása a mi őseink hangja. A folyók a mi testvéreink, ők oltják a szomjunk. Hátukon cipelik csónakjainkat és táplálják gyermekeinket. Ha eladjuk a földünket Nektek, tanítsátok meg gyermekeiteknek, hogy a folyók a testvéreink és a ti testvéreitek is, és ugyanúgy szeressétek őket, mintahogy a testvéreiteket szeretitek. Mi jól tudjuk, hogy a fehér ember nem ért meg minket. Az ő számára az egyik darab föld olyan, mint a másik, mert olyan, mint az éjben settenkedő idegen, aki mindent elrabol a földtől. A föld nem testvére neki, de ellensége,- mikor letiporta, tovább oldalog, hogy újabb helyet keressen. És magára hagyja őseinek sírjait és nem törődik velük. Elrabolja a föld fiait és semmibe se veszi őket, Apái sírját, fiai örökségét elfeledi. Úgy bánik anyjával, a földdel és testvérével, az éggel, mint vásárolt vagy rabolt holmival, mintha értéktelen báránybőr, vagy csillogó csecsebecse lennének. Mohósága kirabolja a földet és sivatagokat hagy maga után. Ezt nem tudom megérteni, A mi életmódunk teljesen különböző a tiétektől. Ha városaitokat látjuk, szemünk belefájdul. Talán azért van ez, mert a rézbőrű ember 18
