Itt-Ott, 1980 (13. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 1. szám
vadember, és mint ilyen, semmit sem tud megérteni. A fehér ember városaiban egy talpalattnyi hely sincs a béke és a csönd számára. Nincs olyan hely, ahol a tavaszi levelek susogását, vagy egy bogár szárnyainak zümmögését meg lehetne hallgatni Talán azért van ez, mert vadember vagyok és semmit sem tudok megérteni. A zaj csak arra való, hogy fülünket sértse. Milyen élet az olyan, ahol az ember nem hallhatja a bagoly magányos huhogását, vagy a mocsárban a békák brekegését? Az indián jobban szereti a szellő lágy simogatásának a neszét a tó vizén, vagy a déli eső utáni szél szagát, mely fenyők illatát hordozza. A levegő nagyon értékes a rézbőrű ember számára, mert mindenki belőle él. Az állatok, a fák, az ember, mind ugyanazt a levegőt szívják. A fehér ember nem törődik a levegővel, amit magába szív. Olyan, mint egy bomló hulla, amelyik nem érzi a büdösséget. De ha eladjuk Nektek a mi földünket, emlékeznetek kell, hogy a levegő kedves a mi számunkra, hogy a levegő megtölt a szellemével mindent, ami belőle él. V- gyanez a levegő az. amit atyáink magukba szívtak születésük pillanatában, és amit kileheltek, amikor elhunytak. S ha eladjuk Nektek a földünket, meg kell őriznetek a levegőt, mint szentet, mint olyat, amelyikből még egy fehér ember is magába szívhatja az erdei virágok lehelletét. Eképpen töprengünk a ti ajánlatotokról, hogy meg akarjátok vásárolni a földjeinket. Ha elfogadjuk, ez lesz a feltételem: a fehér ember ügy kell bánjon e fold állataival, mintha a testvérei lennének. Vadember vagyok és nem tudok másképpen beszélni. Sokezer bölényt láttam már elrohadni a mezőkön, amit a fehér ember hagyott ott, aki a mozgó vonatból lődöz rájuk. Vadember vagyok és nem tudom megérteni, hogy miért fontosabb a füstölgő vasparipa, mint a bölény, amit mi csak azért vadászunk, hogy élni tudjunk? Mi lesz az emberből állatok nélkül ? Ha minden állat eltűnik, az ember belepusztul a lelki magányába. Mindaz ami az állatokkal történik, az emberre is visszahat. Minden kapcsolatban van egymással. Tanítsátok meg fiaitoknak, hogy a föld, amire taposnak, őseik hamvait jelenti . Hogy tiszteljék őt, tanítsátok meg nekik, hogy a föld tele van mindenféle élőlénnyel Tanítsátok meg őket arra, amit mi tanítunk a mi fiainknak: hogy a föld az édesanyjuk. Amikor az ember a földre köp, önmagát köpi le. Egy dologban biztosak vagyunk; a föld nem a fehér emberé,- a fehér ember a földé. Ez biztos. Minden dolog egymásba folyik, mint a vér, ami egybefűz egy családot. Aki megsérti a földet, megbántja a fold fiait is. Nem az ember szövi az élet hálóját; ő csupán egy fonal benne. A fehér ember, aki Isten küldötte, és akivel Ő mint barátjával társalog, még ő sem menekülhet e közös végzet elől. Talán, mindenek ellenére, mégiscsak testvérek vagyunk. Majd elválik. Egyet azonban biztosan tudunk — amire talán egy napon a fehér ember is rájön; a mi Istenünk ugyanaz az Isten. Ma még tán azt hiszitek, hogy Ő csak a tiétek, mintahogy a földet is magatoknak akarjátok, de hiába. Ő az 19
