Itt-Ott, 1980 (13. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 1. szám
tett hitet akarja megölni a 60. születésnapján elérzékenyedett, de életének minden más napján kíméletlenül eltökélt Kádár János által uralt rendszer. Nem kell tovább menni mint belepillantani azokba a rendelkezésekbe, amelyek a magyar egyházak legbelsőbb szervezeti, személyi ügyeit az állam fennhatósága alá helyezi. Az ilyen mérvű, a káplánok kinevezése feletti jóváhagyás jogát is magának követelő állami beavatkozás tragikusan kisiklott az "Árpád-korra visszamenő tradíció vágányáról." A hívő ember mindennapos küzdelmét, a gyermekeinek vallásos nevelést adni akaró szülők kálváriáját hűen írja le az Új Ember 1977 január 20-án megjelent "Hívők és nem-hívők" c. cikke. A sinori elvek kötelező leszögezése, az együttélés szükségességének és lehetőségének kinyilatkoztatása után így ír a cikkíró: "A felsőbb vezetés döntéseitől eltér az alsóbb. A magas szinten érvényes kijelentések illetve rendelkezések alacsonyabb szinten nem mindig érvényesek és hatályosak." Dr. Sarlós István a Hazafias Népfront főtitkára 1976 augusztus 24-én elmondott beszédében bejelentette; "Magyarországon minden rendű és rangú iskolában a materializmus szellemében kell nevelni a gyerekeket. Abban a szellemben neveljük az iskolában a vallásos állampolgárok gyerekeit is." Maga Cserháti, papjai és hívei nyomására a Vigilia 1977 márciusi számában "Nyitott kapuk" c. cikkében megjegyzi; "Közösen fájlaljuk mindazokat az esetenként előforduló adminisztratív közbelépéseket, amelyek a személyes emberi méltóságot, az egyéni önérzetet és a demokratikus alapigazságok rendjét sértik. Ugyancsak tovább kellene csökkennie vagy megszűnnie annak a szemléletnek, mely a vallásos emberben másodrendű állampolgárt lát, és nem biztosítja a számára a tehetségének, képességének és szorgalmának megfelelő munkák lehetőségét." A Népszabadság 1976 április 26-i számában "Egységes világnézet, egységes nevelés" cím alatt ezt írja; "Egyetlen pártonkívüli tanár s tanító sem mondhatja; 'Kérem én tisztességesen és becsületesen elvégzem a munkámat, de nem politizálok' — mert ez itt önellentmondás, így munkáját tulajdonképpen nem végzi el." A "Hitvalló Magyar Református Egyház Nyilatkozata," amely az elmúlt év során szamizdat formájában jutott el hozzánk, a vallásüldözésnek kifinomult módszerekkel való végrehajtásáról ad számot. Ennyit a rendszer Sinor által a "szórványmagyarság" számára példaképül állított, vallási ügyekben tanúsított toleranciájáról. Miklós Imre, az Egyházügyi Hivatal elnöke a Magyar Hírlap 1977 augusztus 20-i számában közölt hosszú interjúban leszögezi; "A vallásosság kihalása a kommunizmusnak nem előfeltétele, de az a kommunizmus teljes győzelmének eredménye lesz." A rendszer a kommunizmus győzelemre juttatásához az egyházak támogatását kéri, azokat ördögi módon saját vesztük elősegítésére kötelezi. Sinor idéz Kádárnak az egyházakkal való együttműködésre vonatkozó beszédéből; "Minden együttműködésre kész erővel össze kell fognunk. Azt mondhatjuk erre; kompromisszum. Lehet persze így is nevezni." Kádár híres beszédének folytatása; "Le14
