Itt-Ott, 1980 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1980 / 1. szám

nintől megtanultuk, hogy minden olyan kompromisszum elfogadható, amely forradalmi céljainkat elősegíti. Csak az olyan kompromisszumokat kell visszautasítanunk, amelyek ártanak a forradalom ügyének" — kimaradt a Sinor által írott tanulmány idézetéből. Nem kell egyetemi diploma ahhoz, hogy a kádári szavak sinori válogatásának célját és intellektuális erkölcstelenségét tisztán lássuk.

Sinornak a fent idézett szemelvényekről bizonyára tudomása van. Miért nem említette, elemezte az egyházak és az állam közötti kapcsolatoknak ezeket a vonatkozásait?

Külön kell megjegyeznem a tanulmány hangjával kapcsolatos észrevételeimet. Sinor Mindszenty József bíborosra vonatkozó kitételeit érthetetlen gyűlölet formálta. Az a megértő, mondhatnánk alázatos bánásmód, amiben a tanulmány Kádárt és Aczélt részesíti ezeket a megjegyzéseket még kirívóbbá teszi. Miért kellett Sinornak így lealacsonyodnia? Kinek használ ezzel? Mindszentynek Sinor nem tud ártani!

Sinor akkor leplezi le önmagát mint a jelenkori magyar történelem pártos, elfogult és ezért tudománytalan "szakértőjét" amikor ezt írja; "Az 1956-ban kiszabadult Mindszenty mint tudjuk úgy vélte, hogy az amerikai követség falai között tudja legjobban teljesíteni lelkipásztori kötelezettségeit."

Ilyen elképesztő állítás után csak azt mondhatjuk: értesüléseink szerint a francia állampolgársággal rendelkező magyar Sinor Dénes látszólag úgy véli, hogy az Indiana University falai között tudja legjobban teljesíteni a marxi tanokat, a magyar proletárdiktatúra toleranciáját hirdető, az amerikai ifjúság, elsősorban a magyar származású ifjúság félrevezetésére vállalt kötelezettségeit.—

Nagy Károly (Somerset, NJ):

AZ IGAZSÁG KEDVÉÉRT TÉNYEK AZ ANYANYELVI KONFERENCIÁRÓL

» i ---- ■ " ■ .......... ■ -------------— ....... " ■' '•

Gombos Gyulával közölt beszélgetést a Nemzetőr 1979. december/ 1980 januári száma. A beszélgetés során Gombos Gyula az Anyanyelvi Konferenciáról is szólt. Állításai némelyike nem felel meg a valóságnak. Az igazság kedvéért tehát vegyünk számba néhány közismert tényt és adatot, hogy az Anyanyelvi Konferencia munkáját ne csak vélemények, hanem tények alapján értékelhessük,

Gombos Gyula azt mondja, hogy "vagy egy évtizeddel ezelőtt a kiindulási pont az volt, hogy Amerikában több tucat hétvégi magyar iskola működik, másutt is egy-kettő, azzal a céllal, hogy a magyar származású gyerekek magyar oktatásban is részesüljenek, s így, amennyire lehet, megőrizzék magyarságukat. Az Anyanyelvi Konferencia azért alakult meg, hogy e munkában segítsen, önzetlenül, politikai hátsógondolat nélkül. Ez így elméletileg szép. De aki tudta, hogy konferenciákon még soha semmilyen anyanyelvet nem mentettek meg, szkeptikusan nézett ennek elébe. Hiszen az anyanyelv mindig a családban dől el, s ha ott rosszul dőlt el, nincsen mód rá változtatni rajta."

A valóság Gombos Gyula állításával szemben az, hogy az Anyanyelvi Konferencia nem azért alakult, hogy egyedül a külföldi magyar iskolák munkáját segítse, hanem

15