Itt-Ott, 1980 (13. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 4. szám
teni. A fentiekkel egy kategóriába esik egy Washingtonban működő atomfizikusunk, Bay Zoltán. Keveseknek adatott meg, hogy gyermekkori álmukat felnőtt korukban megvalósítsák. Bay mint kisgyermek, aki egy falusi templomtorony mellett nőtt fel, folyton azt tervezgette, hogy egyszer felmászik a torony tetejére s megtapogatja a Holdat, Az Egyesült Izzó kutatólaboratóriumának vezetőjeként aztán — a radárral folytatott kísérletek során — sikerült neki teljesen egyéni módszerrel (az amerikaiakkal kb. egyidőben) valóban megtapogatnia a Holdat! 1946 elején rádiójeleket küldött a Holdra és észlelte a visszavert jeleket a földi készülékén. Ez a kísérlet azonban nemcsak a Holddal teremtett összeköttetést, hanem megállapította —épp az említett egyéni módszere segítségével — a csillagászat egy áj tudományágát, a radárcsillagászatot. A hetvenes évek elején Bay a lézerrel folytatott kísérletei során korszakalkotó felfedezést tett: "Megalkotott és kifejlesztett egy eljárást optikai rezgésszámok mérésére. Ez a kísérlet a fény sebességének újabb meghatározását eredményezte és közelfekvővé teszi a távolság és az idő mértékrendszerének egyesítését. Eddig csak korunkbeli természettudósokat és matematikusokat tárgyaltunk, azok közül sem mindenkit, a többi tudósra már alig jut helyünk. Alighanem a két Lukács az, akiről a legtöbbet hallhatunk, olvashatunk. Lukács Györgyöt Amerikában is a század legjelentősebb marxista filozófusának tartják, a történész Lukács János pedig az egyik legelismertebb és legvitatottabb alakja az amerikai tudományos életnek. Az amerikai történészeket egyébként annyira érdekli a magyar történelem, hogy külön csoport alakult, amelyik nem elégszik meg a régebbi kelet-európai vagy szláv és közép-európai kerettel; közel száz tagot tömörít. |Az American Association for the Study of Hungarian History — szerk. | A régebbi magyar tudósok közül elsősorban Bolyai és Eötvös becsülete van növekvőben. Bartók mellett a magyar szellem legnagyobb hozzájárulása az emberi kultúrához kétségtelenül Bolyai János, aki egyre gyakrabban szerepel az amerikai szakirodalomban. A világhírű tudós, Gamow így írt róla 1956-ban; "Az általános relativitás kozmológiai fogalma a XIX. század nagy matematikusainak munkájából nőtt ki. A múlt század közepén két kutató matematikai elme — egy orosz, Nikoláj Lobaesevszkij és egy magyar. Bolyai János — fedezte fel, hogy Euklidósz klasszikus geometriája nem az egyetlen lehetséges geometria. A Scientific American-ban jelent meg 1961-ben a princetoni Dicke professzor cikke "The Eötvös Experiment" címmel, mely megállapítja, hogy "a magyar báró 50 évvel ezelőtti pontos gravitációs mérései megerősítést nyertek." Dicke csoportja a méréseket a komputer segítségével ezerszer pontosabban tudta végezni s mégis Eötvösével azonos eredményeket kapott! Einstein annakidején felismerte az Eötvös-kísérlet mélyreható jelentőségét és az általános relativitás-elmélet "ekvivalencia elvében" azt felhasználta. (folytatjuk! 19
