Itt-Ott, 1980 (13. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 4. szám
A piarista diák utolsó mondatával a legszebben egy Seattle-i lap címoldala rímelt öszsze: "Sorsunk ezeknek az emigránsoknak a kezében van," mondja a szalagcím a fejléc fölött s alatta még nyolc tudós fényképét is közlik — köztük négy, tehát 50%, magyar. Éspedig: Neumann, Kármán, Wigner és Teller. Magában a cikkben pedig ezt olvashatjuk: "Az áj emigránsok száma nem nagy, de minőségileg nem ebből a világból valók — úgyszólván szószerint. Mivelhogy nagyrészt ezektől a bevándorlóktól függ e pillanatban — és valószínűleg még hosszá időn át — jövőnk, gyermekeink jövője és az Egyesült Államok jövője." "Az Amerikában lévő magyar menekültek közt sok tudós van" címmel közölt a Washington Star 1957-ben cikksorozatot. A címlapon megjelent első cikkben írja; "Ez az ország Magyarország kiemelkedő szellemi embereinek komoly hányadát kapja . . .. Magyarország mindig vezető szerepet vitt a tudományos kutatás terén. Sok menekültnek doktorátus a van magyar egyetemekről, amelyeket már régóta ágy tartanak számon, mint amelyek a világ legjobb egyetemei közé tartoznak. Fontos tény, hogy az összes fiatal magyar tudós különösen a matematikában kapott jó alapokat — épp amiben amerikai tudósok közt nagy a hiány. Ez annak köszönhető, hogy a magyar elemi iskolákban erre a tárgyra igen nagy sályt helyeznek." Az Egyesült Államok legnagyobb példányszámá tudományos hetilapja pedig, a Science. egy 1963-as számában "Segély az USA"-nak c. vezércikkében megállapítja, hogy 1952 és 1962 közt39, 000 tudós és mérnök vándorolt be az Egyesült Államokba. Ez a 39, 000 ember kiképezve és termékeny éveiben jött ide s mire nyugdíjba megy, hozzájárulásuk az amerikai tudományhoz lényegesen meg fog növekedni. Majd a cikkíró így folytatja: "A természettudományok legmagasabb szintjén — és itt már nemcsak az 1952 óta eltelt korszakot vizsgáljuk — más országokból érkezett emigránsok nagy mértékben gazdagították az USA-t. A magyarok szerepe közmondásos." További érvül szolgáltak a magyar Nobel-díjasok. Hárman kaptak a háború óta Nobel-díjat: Békésy, Wigner és — a bár Angliában élő, de egy ideig Amerikában is működő — Gábor Dénes, Békésy György 1947 óta élt Amerikában, de fiziológiai díját magyai’országi kutatásaiért kapta; 1961-ben sikerült áj fizikai mérőmódszerek kidolgozásával a hallás-fiziológiában technikailag felhasználható adatokat szereznie. Mérőberendezéseivel a közép- és belsőfül majdnem valamennyi sajátságát lemérhette. Tízezred másodperc pontossággal megállapította a fülbe bahatoló hanghullámok terjedési idejét és elsőnek mérte meg az un. csontvezetésnél fellépő abszolút halláshatárt. Lényegesen hozzájárult egy áj fizikai anatómia kiépítéséhez. Wigner Jenő 1963-ban kapta a fizikai Nobel-díjat M. Goeppert-Mayerrel és J. H. Jensennel megosztva "az atommagok és az elemi leszek elméletének fejlesztéséért, kivált az alapvető szimmetriaelvek felfedezéséért és alkalmazásáért." Kutatásai hozzájárultak Fermi első plutóniumtermelő atomreaktorának megvalósításához. Többek közt a Fermi-díjat, Einstein-díj at és az "Atom a békéért” díjat is elnyerte. Gábor Dénes fizikai Nobel-díját 1971-ben kapta "a holográfiái módszer felfedezéséért és fejlesztéséhez való hozzájárulásáért." Találmányát igen nagyra értékelik ebben az országban. A hologram gyakorlati alkalmazását a lézer feltalálása ugrásszerűen tökéletesítette. 17
