Itt-Ott, 1980 (13. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 3. szám
M. KIM. POSTA Kedves András! Meghűlt ereimben a vér, mikor a "Magyar Királyi Postában" Kutast Kovács Lajos levelét olvastam Kovách Aladárra vonatkozóan. Ha Aladár élne, tudom, nem engedné, hogy valaki más válaszoljon erre a csörgőkígyó támadásra, de mert vérrokonnál is testvéribben mellette álltam 1938 tavaszától haláláig, ügy érzem, hogy nemcsak jogom, de kötelességem is, hogy egypár dolgot közöljek — ó nem Kutasi. Kovács Lajossal — hanem az ITT-OTT fiatalabb olvasóival, kik, mint Te Magad is, nem emlékezhetnek vissza azokra az időkre, amikor Kovách Aladár a Nemzeti Színház élére állt részben azért, hogy bizonyos színésznek, magyar írónak baja ne essék abban az irtózatos vérzivatarban. Ha nem lett volna a kormányzó rokona, eltiporták volna mikor olyanokat vett védelmébe akik vagy felekezeti hovatartozásuk, vagy politikai meggyőződésük miatt üldözöttnek számítottak. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint azok a tanúvallomások, melyeket azok a színészek, írók és művészek tettek nyilvánosan Kovách Aladár érdekében 1945 tavaszán és az azt követő mintegy 8 hónapon át, akik életüket, megmaradásukat részben vagy teljesen neki köszönhették. Persze, az erről szóló cikkeket braziljai lapok nem közölték, ezekről azok, akik zöld ingben menekültek 1944 őszén, nem tudnak. Kováts Bandi azonban tudott mindenről, hiszen har cos társunk volt azokban az időkban amikor minket se ingünk színéről, se karunk lengetéséről nem lehetett megismerni. Kovách Aladár mindig azok mellé állt, akiket üldöztek, akik segítségre szorultak. Mint ahogy Gobbi Hildát, Major Tamást és sok üldözött művészt segített akkor, ugyanúgy segített később nagyon sok olyan magyart, akik Rákosiék politikai tankjainak hernyótalpai alá kerültek volna. Bátrabb, emberségesebb, tisztességesebb, az igazi krisztusi segíteni akarást nem hirdető hanem gyakorid embert nem ismertem nála és remélem, hogy itt kint élő barátai, Gellert Andor, Gombos Gyula, Kovács Imre, Püski Sándor és mindazok, akik közeli kapcsolatban álltak lelkileg és szellemileg néhai Kovách Aladárral, mind fel fogják emelni szavukat ez ellen a teljesen érthető támadás ellen, melynek célja: írója jó fiú akar lenni azok szemében akiktől legközelebbi könyve kiadását várja. A Kovács Aladár szelleméből áradó megértő, keresztényi szeretet hassa át Kutasi Kovács Lajost s a Mindenható segítse őt hozzá, hogy belássa, nagy bűnt, lélek elleni bűnt követett el mikor belemart két tiszta halott áldott emlékébe. Szathmáry Lajos Chicago, Illinois Kedves Andris! Örömmel láttam, hogy jó néhány vers lett közölve a minap érkezett 2. számban. De nem erről akarok most néhány sort írni, hanem hozzászólni a Szimbólumaink és magatartásunk című írásodho z-aj ánlatodho z. Egyetértek Veled, hogyha a JÖVŐBE akarunk nézni, azt csak optimizmussal, életkedvvel, és energikusan lehetséges tenni. A gyönyörfíszép nemzeti imáink, gyásszal, bánattal, könyörgéssel vannak tele. Komolyságuk, sokszor komorságuk, mellett igenis szükségünk van egy olyan nemzeti dalra, ami erősít, s amire még táncolni is lehet! Például az én verseimben is van egy tendencia a pesszimizmusra, komorságra. Ugyan van egy-két versem, amiben van optimizmus, életerő és szeretet, DE NINCS semmi nemzeti vonatkozásuk, ugyanis, soha életemben nem írtam egy hazafias verset sem. Ezt azokra hagytam és hagyom, akik jobban értenek az ilyesmihez, és erősebb inspirációjuk van. 30
