Itt-Ott, 1980 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1980 / 3. szám

M. KIM. POSTA Kedves András! Meghűlt ereimben a vér, mikor a "Magyar Királyi Postában" Kutast Kovács Lajos levelét olvastam Kovách Aladárra vonatkozóan. Ha Aladár élne, tudom, nem enged­né, hogy valaki más válaszoljon erre a csörgőkígyó támadásra, de mert vérro­konnál is testvéribben mellette álltam 1938 tavaszától haláláig, ügy érzem, hogy nemcsak jogom, de kötelességem is, hogy egypár dolgot közöljek — ó nem Kutasi. Kovács Lajossal — hanem az ITT-OTT fi­atalabb olvasóival, kik, mint Te Magad is, nem emlékezhetnek vissza azokra az időkre, amikor Kovách Aladár a Nemzeti Színház élére állt részben azért, hogy bi­zonyos színésznek, magyar írónak baja ne essék abban az irtózatos vérzivatarban. Ha nem lett volna a kormányzó rokona, el­tiporták volna mikor olyanokat vett védel­mébe akik vagy felekezeti hovatartozásuk, vagy politikai meggyőződésük miatt üldö­zöttnek számítottak. Ezt mi sem bizo­nyítja jobban, mint azok a tanúvallomások, melyeket azok a színészek, írók és mű­vészek tettek nyilvánosan Kovách Aladár érdekében 1945 tavaszán és az azt követő mintegy 8 hónapon át, akik életüket, meg­maradásukat részben vagy teljesen neki köszönhették. Persze, az erről szóló cikkeket braziljai lapok nem közölték, ezekről azok, akik zöld ingben menekül­tek 1944 őszén, nem tudnak. Kováts Ban­di azonban tudott mindenről, hiszen har ­cos társunk volt azokban az időkban ami­kor minket se ingünk színéről, se karunk lengetéséről nem lehetett megismerni. Kovách Aladár mindig azok mellé állt, akiket üldöztek, akik segítségre szo­rultak. Mint ahogy Gobbi Hildát, Major Tamást és sok üldözött művészt segített akkor, ugyanúgy segített később nagyon sok olyan magyart, akik Rákosiék politi­kai tankjainak hernyótalpai alá kerültek volna. Bátrabb, emberségesebb, tisztes­ségesebb, az igazi krisztusi segíteni aka­rást nem hirdető hanem gyakorid embert nem ismertem nála és remélem, hogy itt kint élő barátai, Gellert Andor, Gombos Gyula, Kovács Imre, Püski Sándor és mindazok, akik közeli kapcsolatban álltak lelkileg és szellemileg néhai Kovách Ala­dárral, mind fel fogják emelni szavukat ez ellen a teljesen érthető támadás ellen, melynek célja: írója jó fiú akar lenni azok szemében akiktől legközelebbi könyve kia­dását várja. A Kovács Aladár szelleméből áradó megértő, keresztényi szeretet hassa át Kutasi Kovács Lajost s a Mindenható se­gítse őt hozzá, hogy belássa, nagy bűnt, lélek elleni bűnt követett el mikor bele­mart két tiszta halott áldott emlékébe. Szathmáry Lajos Chicago, Illinois Kedves Andris! Örömmel láttam, hogy jó néhány vers lett közölve a minap érkezett 2. számban. De nem erről akarok most né­hány sort írni, hanem hozzászólni a Szim­bólumaink és magatartásunk című írásod­­ho z-aj ánlatodho z. Egyetértek Veled, hogyha a JÖVŐBE akarunk nézni, azt csak optimizmussal, életkedvvel, és energikusan lehetséges tenni. A gyönyörfíszép nemzeti imáink, gyásszal, bánattal, könyörgéssel vannak tele. Komolyságuk, sokszor komorságuk, mellett igenis szükségünk van egy olyan nemzeti dalra, ami erősít, s amire még táncolni is lehet! Például az én verseimben is van egy tendencia a pesszimizmusra, komor­ságra. Ugyan van egy-két versem, ami­ben van optimizmus, életerő és szeretet, DE NINCS semmi nemzeti vonatkozásuk, ugyanis, soha életemben nem írtam egy hazafias verset sem. Ezt azokra hagy­tam és hagyom, akik jobban értenek az ilyesmihez, és erősebb inspirációjuk van. 30

Next

/
Oldalképek
Tartalom